Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)
TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN
Erősen valószínű, hogy az itt felsoroltakon kívül létezett több juhfalka is a város határában. Ezt az támasztja alá, hogy az 1695. évi gazdasági mélypont után, amikor a báránydézsma-jegyzékbe csak 31 gazda neve került be, 1698-ban már 175en és 1700-ban már 204-en adtak le dézsmabárányt. Az viszont kétségtelen, hogy a város legmódosabb gazdája, Kalocsa István, bár 150 tenyészjuh után adózott, az 1705. évi jegyzékben neve nem lelhető fel. Erősen valószínű, hogy önálló nyája volt, de a jelzett időben anyajuhot nem adott le a városnak. Bár szerényebb állománya volt az ugyancsak gazdag K. Nagy Istvánnak és Varga Istvánnak - 90, illetve 120 juhot vett nyilvántartásba náluk az adószedő - az ö nevük sem tűnik fel sem a falkagazdák, sem a társulok között, mivel minden bizonnyal ők is önállóan fogadtak juhászt és külön tartották nyájukat. Tekintettel arra, hogy a vizsgált században nem készült adójegyzék, vagy ehhez hasonló dokumentáció a városban levő juhokról, számunkra legfontosabb tájékozódási lehetőséget a báránydézsmákról készített lajstromok nyújtják. Az éves szaporulatból a tizedet október végén, Szent Demeter napkor szedték be. Ettől eltérően nem ritkán kértek egy-két bárányt a gazdáktól, de ezeket külön számontartották, és a tényleges dézsmába beszámították. 240 Kecskeméten a dézsmabárányokkal kapcsolatos legrégibb feljegyzés 1649-ből való. Sajnos erősen töredékes. „Anno 1649. az dézsmabárányoknak száma Czirkátor Mihály uram főbíróságában." Valójában csupán néhány gazdára utaló adatot tartalmaz, ezért ebből következtetéseket levonni nem lehet. 241 Az adókönyvek 1662-töl folyamatosan rendelkezésünkre állnak, de nem minden évből őriznek ilyen jellegű listát. 24 " Igaz ugyan, hogy a dézsmajegyzékek pontossága nem hasonlítható az állatszámlálás terén napjainkban készített statisztikai felmérésekhez, mégis elemzésük során további fontos tájékoztatást kapunk, ha a számok nem is tükrözik pontosan a valóságot. Ezt annál inkább állíthatjuk, mivel a legnagyobb juhtartó gazdák neve csak a legritkább esetekben maradt ki a nyilvántartásokból. Az esetek aránytalanul nagy többségében csak akkor, amikor az illető választott tisztségviselő volt, így mentességet élvezett. Ha pedig a legbefolyásosabb személyekkel sem tettek kivételt, annál kevésbé valószínűbb, hogy a szegényebb gazdák részesültek volna indokolatlan előnyökben. Az viszont sajnálatos tény, hogy ezek adatai nem mindig teljesek, és valószínűleg nem is pontosak. Nem ritkán kimaradtak a felsorolásból azok a gazdák, akik valamilyen más formában nyújtott szolgáltatások, korábbi teljesítések vagy különféle termékek beadása révén a jelzett évben mentesültek a dézsmabárányok beadása alól, pontosabban kimaradtak a listából. Erre utal az is, hogy néhány esetben nem természetben szolgáltatták be a bárányokat, hanem pénzben rótták le a tartozást. A kétségtelen hiányosságok, korlátok ellenére a juhokat tartó gazdákról és a birtokukban lévő jószágok mennyiségéről mégis ezekből kaphatjuk a legmegbízhatóbb áttekintést. 24 ^ Ha ezeket " 40 1693-ban is külön készült egy lista: „Dézsma előtt az kiknek bárányait hoztanak be." Itt 19 gazdától beszedett 23 db bárány van feltüntetve. A másik lajstrom: „Szent Demeter napkor mennyi bárányt adott." Itt 94 gazdától beszedett dézsmáról készítettek feljegyzést. BKMÖL IV. 1508/c. 1693. 213214. 241 BKMÖL IV. 1510/i. 1677. 11. Valószínűleg az eredeti szöveg egy részét másolták át. 242 Néhány esetben a jegyzékek minden bizonnyal töredékesek. Az összeállítás során arra törekedtünk, hogy a négy évtizedről minél pontosabb képet tudjunk belőlük összeállítani. Töredékesnek látszik pl. az 1664. évi feljegyzés is, amely csupán 18 gazda nevét és beadott bárányainak számát tartalmazza. BKMÖL IV. 1508/c. 1664. 297. 243 A dézsmabárányokról készített lajstromok száma az itt felhasználtnál nagyobb. Csak azokat vettük figyelembe, amelyek a folyamai alakulásának érzékeltetéséhez szükségesek voltak.
