Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

vát elhoztuk Nedeczki Sándor dicator számára, adtam tall. 39." „Csuka Istvántól egy csikót vöttem, Bécsbe is küldettem, tall. 37." „Bécsben az két csikók felvitelének alkalmatosságával amely 50 tallérokat megfizettenek...".

217 A legmagasabb méltóságok is méltatták a kecskeméti lovakat: „Szabó Istvánnak egy gyermeklóért, melyet hg. [...] Eugenius [...] számára vettünk, tall. 28." 1697. február: „Savoiai herceg számára discretioba vöttünk Szabó Bálinttól két paripa csikót tall. 60."

218 A kun puszták bérbevétele érdekében Eszterházy Péter nádor kegyét igyekeztek ismételten megnyerni. Ezért, a korabeli szokásoknak megfelelően, a bőséges ajándékokban és kedvének keresésében bízhattak igazán. Vele kapcsolatosan csak egyetlen évben, 1699-ben a következő feljegyzéseket találjuk: „Kalocsa Jánosnénak palatínus úr számára való lóért és commissarius Schweidler úr számára való öt lóért tall. 172, den. 12." „Sz. Mártonyi Istvánnak veres lováért m. gr. Eszterházi Péter uram számára tall. 24. Palatínus uram ő hercegsége számára Pánczél Istóktúl vévén csikó lovat tall. 28." „...palatínus ő hercegsége számára Kozma Mihálynak két csikóért tall. 60 [...] Ugyan ő hercegsége számára Kamarás János uram lováért tall. 28 [...] Platinus uram ö hercegsége számára Bíró Gergely lováért tall. 28 [...] Palatínus uram ő hercegsége számára n. Deák István lováért tall. 27 [...] Palatínus urunk ő hercegsége számára 1 lóért és praeses uram őnagyságának egy lóért Gyullyácsi Tamás uramnak tall. 56."

2I9 A főtisztek egy része szinte telhetetlen volt e téren is. Forgács gróffal különösen meggyült a kecskemétiek baja már az előző évtizedekben. Ezért vele kapcsolatosan semmiképpen sem lehetett a város szűkmarkú. A neki ugyancsak egyetlen évben adott ajándékokért kifizetett összegekből idézünk néhány feljegyzést. 1700. május 17. „Szentkirályi Mihály két lováért és Eördög András lováért és úgy Szántó Lukácsnénak lováért m. győri generális Forgács Simon úr őnagysága számára adtam 105 tall.", majd november 12-én: „M. gróf Forgács Simon uram őnagyságának az minemű kanca lovakat adtunk hoc modo exolvátuk ezen pénzbűi: Szabó Bálint uramnak két kancáért 38 tall. 6 den. Bede János uramnak egy kancáért 19 tall. Csáki Dávidnak egy kancáért 19 tall. Kis Mihálynak egy kancáért 19 tall. Mora Ágnesnek egy kancáért 6 tall. 28 den. az többit főbíró uram adta."

220 * A meglehetősen szórványos adatok miatt a lovakkal történő helyi és külföldi kereskedelemről megnyugtató képet adni nem tudunk. Arra már korábban is utaltunk, hogy külföldre az előző században is lényegesen kevesebb lovat vittek, mint szarvasmarhát. A század első felében még ez a szerény kivitel is erősen visszaesett. Az 1676-ig megtartott országos vásárokon a környékbeliek itt minden bizonnyal számottevő forgalmat bonyolítottak le. Az 1696-ban visszakért és visszakapott vásártartásijoggal élve ismét megélénkült a közeli és távoli településekkel Kecskemét árucseréje. Talán éppen ezért a század végéről valamivel bővebben tűnnek fel a lo217 BKMÖL IV. 1510/i. 1693.42-53., 62-63., 76-85. Uo. 1696.21-36. 218 Uo. 1697. 30-55. 2,9 Uo. 1699. 53-59., 36-42. 220 Uo. 1700. 40-41.