Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

Talán nem érdektelen röviden utalni arra, hogy a Kecskemétnél lényegesen kisebb lakosú Halason egy 1699-ből származó nyilvántartásban a leggazdagabb adózónál, Farkas Jánosnál 10 ökröt, 40 tehenet, 10 tinót és 40 borjút (összesen száz szarvasmarhát) vettek nyilvántartásba. Id. Tegzes Jánosnak 82, Kovács Mihálynak 66 és Szabó Mihálynak 53 marhája volt. A további 20 gazda jóval kevesebb szarvasmarha tulajdonosa volt. A nyilvántartás szerint városban a legmódosabb 24 gazda birtokában 129 ökör, 221 tehén, 92 tinó és 257 borjú volt. Ez az állomány, ezek a számok minden tekintetben egy lényegesen kisebb mezőváros sokkal szerényebb méretű szarvasmarhatartására utalnak. * Az Alföldön évszázadokon át a szarvasmarhák állományának nagyobb részét a magyar szürkemarhák alkották. Ennek a fajtának eredetét régóta vizsgálják, de teljesen megnyugtató válasz még nem született.

120 Ma már erősen valószínűsíthető, hogy a kunok hozták be a Kárpát-medencébe ezt a fajtát, amely egykor a steppéken volt honos, és őse minden bizonnyal a Primigenius, a tulok lehetett.

121 A XI-XI1I. szazadból a szürkemarhákra utaló csontok nem maradtak fenn. Ezekben a századokból olyan csontok kerültek elő, amelyek alapján kisebb méretű szarvasmarhákra lehet következtetni. A szarvasmarhák csontmaradványainak vizsgálata azt jelzi, hogy a Kárpát-medencében a XV. század folyamán számottevő változás ment végbe. A lábközépcsontok 4-17%-os, a marmagasság pedig átlagosan 7,25 %-os növekedést mutat. Ennek révén a tehenek átlagos marmagassága 103,1-130,0 cm-re, a bikáké pedig 121,5-130,8 cm-re gyarapodott.Zimányi Vera a soproni számadáskönyvek alapján arra a következtetésre jutott, hogy 1570-ben és 1571-ben a levágott ökrökből átlagosan 3,2, 1593-ban pedig 3,65 bécsi mázsa húst nyertek. Ez mai mértékben 174-201 kg-nak felel meg. Az élősúly kb. ennek a kétszerese lehetett.

123 A XVII. század derekán a hízott ökröknél átlagosan 500 kg-mal számoltak. Testsúlyuk gyarapodása minden bizonnyal tovább tartott. A XIX. században egy mérés során a teheneknél 421 kg átlagos élősúlyt állapított meg, míg a bikáknál 586 kg-ot.

1

"

4 A magyar hízott ökrök már a XVI. században igen jó hírnevet vívtak ki. Passauban pl. amíg Magyarországról származó jószágok húsát tudták kimérni, a mészárszékek másféle húst nem árusíthattak. A XVII. században a gazdasági visszaesés és a hosszan tartó, pusztító háborúk miatt a nyugati országokban a fizetőképes kereslet erősen csökkent, és a lakosság étkezési szokásai jelentősen módosultak. így a magyar szarvasmarha iránti kereslet ezért is számottevően csökkent. A korabeli állomány jellegére, összetételére vonatkozó adataink rendkívül gyérek és esetlegesek. Csupán egy-egy adat alapján fogalmazhatjuk meg, hogy a szürkemarhák mellett minden bizonnyal fellelhetők voltak egyéb fajták is. Egy 1677-ben kelt feljegyzés szerint „Balogh István marháján Egy Rott Tino volt, mellyet a székbírák levágtak."

125 1685-ben Markó Pál végrendeletében egy „kék te120 MATOLCSI János, 1968. 24. 121 MAKKAI László, 1985. 1447-1449. 22 MATOLCSI János, 1968. 24-26. 123 ZIMÁNYI Vera, 1969. 435-468. 24 MATOLCSI János, 1968. 32-33. 25 BKMÖL IV. 1510/i. 1640-1707. Töredékek, 79.