Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

Siket Bálint Tanyájára ütnek, és elrabolnak 79 Marhát." Arra nincs utalás, hogy a gulya egészét vagy csak egy részét rabolták-e el. Kétséget kizárólag telelőről van szó, ahonnan még nem hajtották ki a távolabbi legelőkre a jószágokat. Itt már egy meghatározott gazda mindenképpen igen jelentős állományáról kapunk tájékoztatást, a XVI. század végéről." Sajnos, az utána következő hosszú évtizedekből nincs egyetlen használható adatunk sem. Csak 1641-ben akadunk újabbra: „Gellért Imre uram főbíróságában Péter deák jószágából kiállván 23 marha, melyet Ormándiné asszonyom vitt volt, azon kívül [rongált rész...] a felesége Onnandi Zsuzsanna számára 12 öreg, négy borjú, három tavalyi Itt is egy jómódú gazda állományát ismerhetjük meg.

111 Másfél évtizeddel későbbről egy újabb adat gyarapítja ismereteinket: „Ennek előtte 1655. esztendőben Cseri András [végrendeletében]... Az gyermekének hagyott volt húsz tinót s két meddő tehenet...". 1662 márciusában hozott tanácsi döntésből maradt ránk egy újabb támpont. „Minthogy Szana Tamás holta után maradtanak ugyan lábas marhák, szám szerint 16 marhák, azon kívül 12 ökrök." Ez év szeptemberében jegyezték fel egy tanúvallomás során: „Én Gyolcs Jancsi, megesküdvén, vallom igaz hitem után. Mikor Kelemen Máténé férjhöz ment Nagy Balázs Jánoshoz, én voltam gulyása; akkor adtak élőmben Szent György napkor számos marhát numero 157, az asszony s az árva és Bakos Kata részére valót apróstól csepröstől. Nagy Balázs hajtott volt hozzájok 20 marhát." Ez már kétségtelenül egy számottevő gulyát képezett.

112 A következőkben a ránk maradt testamentumokból idézünk egy tucatnyi adatot. Szabó Mihály kétségtelenül gazdag cívis 1655-ben tette végzését, amelyben élő jószágairól a következőkben rendelkezik: „Az néném asszonynak egy borjas tehenet. Az prédikátor uramnak 1 harmadfű tehenet. Az mesternek 2 tehenet, 2 csikós lovat. Az mely kevés jószágunk vagyon, harmad része az engemet illetett volna, ha Isten életemet meghosszabbítja, azért, ha Isten ez árnyékvilágból kiszólít, az maradjon a két gyermekemnek, az feleségemnek [...] hagyok tíz csikós lovat, tíz borjas tehenet. [...] az iskolának hagyok egy harmadfű csikót." Az újabb végrendelet, melyet Kántor Lőrinc ménespásztor tett 1679-ben, különösen érdekes: „Elsőben hagyok a páterek számára egy tehenet harmadmagával, az mely tehénnek neve Buga. Az három oltárra három üszőt, egyik harmadfű, kettei negyedfű. Az kápolnára két hím borjút, mindkettő egy jegyre vagyon. Item az pátereknek hagyok mise mondásért egy harmadfű csikót [...]. Ezen kívül sem atyámfiai, se mások az én jószágommal ne osztozhassanak, mivel énnekem az én atyámfiai semmit sem kerestek, hanem magam kerestem Isten segítségéből. Az marhácskámnak száma 20, kicsiny fiával, az melyekben egy hím borjú Pataj András uram marhája között vagyon." 10 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 39-10. és 47. 1 BKMÖL IV. 1510/i. 1640-1707. Töredékek, 4. Annak érdekében, hogy a jószágállomány értékét tisztábban lássuk, és a gazdaságról teljesebb képet kapjunk, utalnunk kell arra, hogy a 42 szarvasmarha mellett 14 ló képezte az örökséget. 2 IVANYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 82., 86. és 89. Célszerű megjegyezni, az 1662. évi adólajstromban is fellelhető Ormándiné neve, aki 120 vadszám után adózott. Ugyanitt három Szana és két Zana nevű adófizetőt jegyeztek be. Köztük van Szana János, aki 140 vadszám után adózott, tehát kimondottan gazdagnak mondható. A többi Szana család marhaszáma 16 és 65 között volt, ők középbirtokosoknak mondhatók. A tanúvallomásban szereplő házasságkötés időpontját nem jelölték. 1662-ben egy Nagy Balázs nevű gazda 25,5 marhaszám után adózott.