Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

Az 1670-es évek elején komoly mértékben megnőtt a városban élők és az ide költözött „vidékiek" jószágainak a mennyisége.

82 Miként láttuk a szegényebb gazdák és a cselédek nagy számban kényszerültek arra, hogy néhány marhájukat egyegy jobb módú társuk bérletén tartsák. Ezért arányos legeltetési bért, díjat kellett fizetniük. Ennek fejében a módosabb gazda - bizonyos keretek között - felelősséget is vállalt az állatokért, és a nem ritkán keletkezett károkat meg kellett térítenie. Erre egy bírói döntés nagyon szemléletes példát nyújt: „Városunkbeli Szabó Mihály urunk bírt árendában az Köncsögi puszta földet, az mely puszta földdel határos lévén az ágasegyházi föld is az szomszédságban, az mely ágasegyházi föld bérletben lévén akkori időben. Noha mind sok szóval s mind haragképpen erős parancsolattal meghagyta a gulyásnak, hogy az ágasegyházi földre az marhát reá ne eressze, de azonban a vigyázatlanság miatt, avagy csak szaladás képpen az marhák reá találván menni azon ágasegyházi földre, az ispánok, avagy hajtogató katonák ott találkoztanak lenni, kik az Szabó Mihály marháit, nem csak az övéit penig, hanem más emberekét is elő vívén, elhajtották, az melyeket sok könyörgéssel, nagy summa pénzen váltattanak ki, fizetvén érettek 180 tallért. Némelyeknek, az kiknek marháj ok között volt, és bérért őrizték, nem akarnának fizetni ez summás fizetés közé, de az mi törvényünk azokat sem menti meg, mert, ha a béres pusztán esett volna az marhájok hántások, az gazda vétke volna, de imez más pusztán a gazda marhája is olyan martalék volt mint a sellyéré, az szolgáé is azon szerént [.. .]".

83 * Tekintettel arra, hogy több száz gazda és rajtuk kívül egy-két száz zsellér és cseléd különféle jószágáról volt szó, elengedhetetlen követelmény lett az elöljáróság számára az átgondolt szervezettség, amely rugalmasan igazodott a nem ritkán változó körülményekhez. Ennek legkifejlettebb formáját, a hétköznapok gyakorlatát a XVIII. század derekáról fennmaradt, több évtizeden keresztül vezetett városi száj bérlajstromok örökítették meg.

84 A XVII. században a puszták még bőségben álltak a kecskeméti gazdák rendelkezésére,

85 így merőben más viszonyok voltak, lazább formák, nyitottabb keretek érvényesültek. A gazdák alkalmi társulások, összefogások révén teremtettek lehetőséget jószágaik számára a szükséges legelök megszerzéséhez. Amíg a legelők bőségben álltak rendelkezésre, - úgy tűnik - a tanács közvetlenül nem avatkozott be ezen bérletének megszerzésébe, és a társulások megszervezésébe. Sajnos, ezeknek az évtizedeknek a gyakorlatát potosan bemutatni nem tudjuk. Csak egy 1705-ben rögzített nyilvántartás alapján láthatjuk pontosabban, hogyan is szervezhették meg a XVII. század második felében a kisebb gazdák, zsellérek és cselédek marháinak legeltetését. „Memóriáié. Méltóságos generális Károlyi Sándor urunk őnagysága parancsolattyából az kívánt vágókat az mely becsületes uraimék falkájokrúl kiszaggatták, rendi így következeik, úgymint. Kamarás János és Kerekes István böcsülték."

86 82 Ezt jól érzékeltetik a vadszám alakulást bemutató táblázat adatai. 83 A tanácsi döntés 1661. augusztus 2-án kelt. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 77-78. 84 BKMÖL IV. 1504/c. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok (a továbbiakban: IV. 1504/c). Szájbérlajstromok 140. doboz. 85 Ezt érzékelteti SZAKÁLY Ferenc, 1981. 413., illetve 681-683. 86 BKMÖL IV. 1508/c. 1705. 33-47. A nagyobbik kötet.