Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

san szűknek bizonyultak a gyorsan gyarapodó lakosok számára.'

1 Ezért már a XVI. század folyamán kénytelen volt néhány környező pusztát bérelni a város, illetve annak több gazdája. Ez a folyamat a XVII. században felerősödött. Ezt a gyakorlatot Hornyik János munkáiban gondos anyaggyűjtés alapján mutatta be, és érveit, megállapításait később többen újabb adatokkal egészítették ki.

52 Éppen ezért ennek ismételt leírását itt mellőzhetőnek tartjuk, és megelégszünk azzal, hogy a Hornyik János gazdaságtörténeti feldolgozásához készített igen szemléletes és rendkívül hasznos térképre a figyelmet felhívjuk.

53 * Aligha kétséges, hogy a nálunk évszázadokkal korábban meghonosodott rideg állattartásnak jól körvonalazott, és a kortársak által jól ismert szabályai és keretei voltak már a középkorban is. Ezeket a legtöbbször íratlan szabályokat, törvényeket a hosszú gyakorlat és az örökké változó körülmények együttesen formálták. Tekintettel arra, hogy ezeket a több évszázados szokásjogon és a hétköznapok gyakorlatán alapuló közmegegyezés szentesítette, természetesnek vették, és írott formában történő rögzítésükre ritkán gondoltak. Nem lehet véletlen, hogy a más vidékről érkezők, az átutazók jegyezték fel ennek a gazdálkodási formának számukra leginkább szokatlan külső jegyeit, elemeit. Az Alföldön kialakult állattartásnak az első tudományos igényű feljegyzésével - de távolról sem teljes feltárásával - Bél Mátyás munkáiban találkozunk.

54 Több mint száz évvel később, az 1850-es évek elején Vahot Imre publikálta a helyi közigazgatási szakemberek bevonásával készült már részletesebb tájékoztatását.

55 Valóban tudományos igényű és a fontosabb folyamatok mindegyikére kiterjedő feldolgozás azonban csak a XX. század elején született. Madarassy László kiváló munkájában az akkor már kiveszőfélben lévő, ősi rideg állattartás néprajzi vonásait igyekezett rögzíteni és szinte az utolsó pillanatban megmenteni. Ennek az egykor széles körben űzött foglalkozásnak gazdasági és társadalmi szerepe, súlya viszont ekkorra már érthetően gyökeresen módosult, és mivel ez a foglalkozási ág már csaknem kuriozitás számba ment, ezért ezt a területet nem is érintette.

56 A következő évtizedekben Szabó Kálmán a helyi állattartáshoz kapcsolódó több néprajzi munkájában a történelmi forrásokat is kamatoztatta, de érthetően ő is elsődlegesen a néprajzi sajátosságokra összpontosított, a gazdaságtörténeti és a társadalomtörténeti háttér bemutatása, elemzése nem, vagy csak az illusztráció szintjéig volt a céljai

7 Erről a folyamatról Hornyik János adott nagyon megbízható képet munkáiban (1860-1866. II. 215. és 361., III. 292-293. és 1927. 50-66.). Hornyik János eredményeit jelentős részben kiegészítették az elmúlt fél évszázad során az e témát érintő feldolgozások. A teljesség igénye nélkül ezek közül csupán néhányra utalunk: PAPP László, 1936.; SZABÓ Kálmán, 1936.; MÉSZÁROS László, 1979.; SZAKÁLY Ferenc, 1983. 410-413., illetve 681-683., valamint 2000. 328-342., BUZA János, 1984. HORNYIK János, 1927. 40-41. oldal között található térkép. BÉL Mátyás, 1982., ill. 1984. KUBINYI András-VAHOT Imre, 1853. 108-112. MADARASSY László, 1912. Szabó Kálmán a kecskeméti állattartáson belül mindenekelőtt a juhászat sajátosságainak alakulását tárta fel részletesen.