Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

ÖSSZEFOGLALÓK

számított hivatalos állami rendezvénynek: bár a település vezetői az ünnepségen képviselték a várost, a fogadás megtervezését és lebonyolítását egy civilekből álló bizottság végezte. A látogatás valódi okát is homály fedi. Nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a Kecskemét város közönsége által küldött lelkes üdvözlő táviratok gesztusértékű viszonzása vagy a Héjjas család rezidenciájának felkeresésével a tiszti különítmények iránt töretlen bizalom demonstrálása vezette Horthyt Kecskemétre a kormányzóválasztás előestéjén. NAGY ISTVÁN A ZSIDÓKÉRDÉS KECSKEMÉTEN 1938-1943 KÖZÖTT A zsidók Kecskeméten 1746 óta jelen voltak és az elkövetkező közel két évszázadban nemcsak a kereskedelemben, hanem a gazdaságban is vezető szerephez jutottak. A XIX. század végével politikai befolyást is szereztek. A zsidótörvények végrehajtása tekintetében Kecskemét valószínűleg nem sokban tért el az ország többi településétől. Az első zsidótörvény végrehajtása gazdasági szempontból volt jelentős Kecskeméten. A törvény hozzásegítette a Hangyát ahhoz, hogy a kecskeméti Benedek-féle telepet bérbe vegye, mely az ország második legnagyobb baromfiexportőrre volt. A törvény végrehajtásának ekkor még nem voltak súlyos hatásai a városban. A második zsidótörvény rendelkezései, és a törvény végrehajtásának céljából kiadott rendeletek sorozata már sokkal jobban visszaszorította a zsidóságot, nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi és a politikai életből is. Ennek ellenére számos nagyvállalat, egyesület maradt továbbra is a kezükben, és előfordult, hogy a bankok igazgatói székében is találkozhattunk zsidó származásúakkal. A második zsidótörvény hatására viszont a zsidók elvesztették az alapvető jogaikat, és másodrendű állampolgárokká váltak. Politikai jogaikat fokozatosan megnyirbálták, kezdve választójogosullságuk elvesztésével, folytatva a közigazgatási bizottságból és a virilis listából való kizárással. A zsidó fiatalokat folyamatosan hívták be munkaszolgálatra. Vagyonuk szabad prédává vált. Földjeiket a második és a „negyedik" zsidótörvény hatására összeírták, majd megkezdődött a kiigénylésük. Üzleteik sem lehettek többé biztonságban, bérleti jogaikat fokozatosan felmondták, újabb kereskedést nem nyithattak, és a már meglévő boltjaik is idővel keresztény konkurensek kezébe kerültek. A zsidó kereskedőket a piacokról is kitiltották, áruikat szinte el sem tudták adni, és a megélhetésük is veszélybe került. A zsidó tanárokat elbocsátották állasukból, a zsidó vallású orvosokat és ügyvédeket viszont a kamara addig „védte", ameddig az lehetséges volt. A kecskeméti zsidóság életének jobb megértéséhez további kutatásokra van szükség, legfőképp az 1938-as évet megelőző időkre vonatkozóan. A szakdolgozatomban tárgyalt időszak - 1938-1943 - is további kutatómunkát igényel, ugyanis a levéltárban bőségesen van még feldolgozatlan adatmennyiség.