Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - TÁNCZOS-SZABÓ ÁGOTA: ADALÉKOK AZ 1950-ES ÉVEK „IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSÁNAK" TÖRTÉNETÉHEZ

A vizsgált perekben jelentős különbség mutatkozik az 1946-47-ben és az ezt követő években lezajlott eljárások között. Az első kulákperek megjelenésének időpontja 1948, erre az évre teszik a történészek a mezőgazdaság szocializálásának meghirdetését. Már 1948-ban találhatunk olyan közellátási eljárást, amelyben nyilvánvaló az ítélkezők célja: a módos paraszt megfosztása vagyonától, termelőeszközétől. A vádak nem egyszer hamisnak tünö tárgyi bizonyítékokra, bizonytalan tanúvallomásokra, feltételezésekre alapoznak. A vádlott osztályellenség mivoltára és szándékos károsító tevékenységére is többször történik utalás. A közellátási büntetőügyek többsége azonban jogilag megalapozott volt, a vádlottak valóban bűncselekményeket követtek el, amennyiben megszegték a fennálló jogrendszer szabályait. Lényeges azonban, hogy ezek a tömeges eljárások egy előre meghatározott politikai szándék megvalósítását támogatták: egy újfajta gazdasági rend létrehozásáét.

70 Ezt a célt szolgálták a koncepciós jellegű kulákperek, de vélhetően a kisiparosi szféra képviselői ellen, valamint az egyes könnyűipari vállalatok, malmok vezetői ellen lefolytatott eljárások is, amelyekről e dolgozat keretei között nem esett szó. Közellátási bűncselekmény vádjával büntették meg a családjának élelmiszert vásárló, vagy néhány szál fát kivágó munkásembert, és ugyancsak ezt a vádat használták fel roszszul működő téeszek vezetői ellen, illetve olyan kirakatperekben, amelyek segítségével a falusi társadalom megosztását igyekeztek elérni. A közellátási pertípus széles körben alkalmazott eszköze volt a kommunista államhatalomnak, polgárai fegyelmezésére. Kahler Frigyes: Joghalál Magyarországon. Kalocsa, 1993. 141.