Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - NAGY ISTVÁN: A ZSIDÓKÉRDÉS KECSKEMÉTEN 1938-1943 KÖZÖTT

Gyulai Lajos, a szeszfőzde vezetője ekkor még segített Führernek, hogy továbbra is gyakorolhassa szesziparát, de négy évvel később már minden problémáért Führert hibáztatták. Egy 1944. szeptember 11-én kelt iratban a Számvevőség bejelentése szerint a szeszfőzdében található visszásságok a volt vezetőhöz köthetők, akitől a közel 1000 pengős kártérítést követelni nem lehet, ugyanis a Führer-féle megegyezésben az összes tartozás és követelés kiegyenlítést nyert.

161 Az iparosok és kereskedők engedélyének felülvizsgálata 1939-től 1944-ig szinte állandóan napirenden volt. A zsidók arányszámának csökkenése a kereskedelemben és az iparban tovább folytatódott, amelyhez a ki nem adott iparjogosítványok mellett - zsidó iparjogosítvány megszüntetéséről semmiféle információval nem rendelkezünk -, minden bizonnyal hozzájárult az 1942. év folyamán végbement bornagykereskedői pincészetek és felszerelések zár alá vétele és kárpótlás utáni igénybevétele is. Az 1850/1942. M. E. számú rendelet értelmében 1942. augusztus 29-ig hat pincészet felszereléseit vették igénybe.

162 Az 1943^44-es kecskeméti név- és címtár már egyetlen egy zsidó borkereskedőt sem említ.

163 A bornagykereskedők mellett hasonló arányú változások mentek végbe a baromfikereskedőknél is.

164 1943-ban az újabb kereskedői és iparjogosítványok összeírásban, amelyet „kémpróbaszerűen" ellenőriztek, már megfigyelhető a zsidók minimális fogyása. 3631 érvényes iparjogosítvány volt a városban, amely 3183 nem zsidónak tekintendő személytől származott, 28-an kaptak mentességet, 406 iparos és kereskedő zsidónak tekintendő és végül 14-en helyezkedtek el a fióküzletekben. zsidónak kiadott iparjogosítványok száma a fentiek szerint 406 és az összes iparjogosítványok számának- 3631-nek - 11,2 %-át teszi ki. Megállapítja az I. fokú iparhatóság azt is, hogy a 3631 iparjogosítvány 3265 iparűző birtokában van, amelyből 319 zsidó. Ezek szerint a zsidó iparűzők száma 319, az összes iparűzők számának — 3265-nek a 9,8%-át teszi ki"

]6S Az 1939 -es és az 1943-as adatokat összehasonlítva, nem nagyarányú változás ment végbe a zsidó iparjogosítványok terén - csupán 0,2% a csökkenés -, a zsidó iparűzők számáról viszont nincs korábbi adat. 161 BKMÖL IV. 1910/c. 39 003/1943. Tárgy: Számvevőségi bejelentés a Szikrában főzött borpárlatról készített elszámolásra vonatkozólag. 162 BKMÖL IV. 1916. 1141/1943. A hat pincészet: Kecskeméti Hercz cég pincéinek és felszereléseinek igénybevétele Prácser János és Sárközy Ilona részére. Leitner és Kertész cég pincéinek és felszereléseinek igénybevétele Sárközy István és Jávorka József részére. Fleischmann Samu és Fia cég pincéinek és felszereléseinek igénybevétele Kiss István és Luszka Emil részére. Grünfeld Gyula pincéinek és felszereléseinek igénybevétele dr. Tassy János részére. Kecskeméti Forgalmi Rt. pincéinek és felszereléseinek igénybevétele a Duna Tiszaközi Bortermelők Pinceszövetkezete, vitéz Héjjas Aurél és a Gazdák Szövetkezete részére. Iczkovits Mór pincéinek és felszereléscinek igénybevétele Mészáros Ernő részére. 163 A hiányzó nevek: Fleischmann Benő, Forgalmi Rt, Führer Izidor, Grünfeld Gyula, Iczkovits Mór, Katz József, Kecskeméti Hercz cég, Kecskeméti Izidor, Kecskeméti Mihály, Kecskeméti Miksa, Kecskeméti Sándor, Leitner és Kertész dr., Schnitzer József, Steiner Arnold, Steinherz Simon és Jenő. Kecskemét név- és címtára 1943-44. [1943-1944?] 186-187. 164 Az 1943^44-re érvényes kecskeméti név- és címtárból a következő zsidó nevek hiányoztak: özv. Aszódi Béláné, Aszódi György Gyula, ifj. Aszódi József, Aszódi Miklós, Aszódi József, özv. Feldmeier Lipótné, Grätzer Ferenc, Guttmann 1. Lóránt, Halmos Miksa, Sandberg Salamon. Két cégnél is változás történt: a Közhűtőház Hasznosító Kft.-nél a vezető Daróczi Dezső zsidó származású helyett Remenár István; a Productum Baromfi- és Gyümölcskiviteli Kft., melyet Kertész Miksa és Simala János vezetett, nem szerepelt a listában. Kecskemét név- és címtára 1943-44. [1943-1944?] 186. 165 BKMÖL IV. 1910/c. 37 509/1943.