Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - NAGY ISTVÁN: A ZSIDÓKÉRDÉS KECSKEMÉTEN 1938-1943 KÖZÖTT

1910 és 1920 között folyamatos csökkenés volt érzékelhető Kecskeméten a zsidók által űzött egyes foglalkozási ágakban, amelyhez minden bizonnyal hozzájárult az első világháború, a háborút követő kikeresztelkedés, az elvándorlás és a kivándorlás is. Ennek ellenére növekedés tapasztalható egyes foglalkozási ágakban, mint például az őstermelés és a véderő terén, a házicselédeknél, az orvosoknál és a magánmérnököknél. 1920 és 1930 között csak kevés foglalkozási ágnál érezhető hasonló mértékű növekedés: az ügyvédek, színészek, magánmérnökök között. Az orvosok száma stagnált, ezzel szemben százalékos arányuk csökkent. 1920 és 1930 között viszont drasztikus fogyás is megfigyelhető: az őstermelés, a közlekedés és a véderő terén. Az imént felsorolt foglalkozási ágakban, a házicselédek kivételével, még az 1910-es számot sem tudta elérni a zsidóság. Figyelembe kell venni azonban a zsidóság fogyását is. Ez alatt a 20 év alatt 1910 és 1930 között - 455 fővel lett kevesebb a zsidó lakosság, mégis a már említett néhány foglalkozási ágban emelkedni vagy stagnálni tudott a számuk. Az országos adatok is fogyásról tanúskodtak, melyhez az első világháború és az azt lezáró trianoni béke is hozzájárult. Magyarország lakossága 20,8 millióról 7,6 millió főre csökkent.

57 1910-ben a zsidók száma 911 227 főről, 1930-ban 444 567 főre csökkent.

58 A teljes lakosságon belül, az izraeliták 5%-os számaránya nem változott. Kecskemét lakossága 1825 és 1941 között, tehát 116 év alatt a két és félszeresére nőtt, és az ország hetedik legnagyobb városa lett.

59 A zsidóság száma viszont nem mutatja ezt a tendenciát. A legnagyobb arányszámot az 1880-as népszámlálás idején érte el a zsidóság, amikor is a teljes lakosság (44 887 fő) 3,9%-a volt zsidó. Az 1820-as évek közepétől mintegy 10 évig tartó stagnálás következett be a népesség növekedésében, melynek az 1840. évi XXIX. tc. vetett véget.

60 Az 1825 és 1880 között eltelt 55 év alatt végbement zsidó népességszaporulathoz minden bizonnyal hozzájárult az 1869 után érzékelhető belső migráció is. Ugyanis míg a magyarországi zsidó lakosság 60%-a 1825-ben a határ menti - főleg északkeleti - megyékben élt, úgy 1880-ban ez az arány 40%-ra csökkent.

61 Az elsődleges vándorlási cél a főváros volt, de hasonló változásokat érzékelhetünk a többi törvényhatósági jogú városban, így Kecskeméten is. 57 KÁDÁR Gábor-VÁGI Zoltán, 2001.17. 58 ROMSICS Ignác, 2001. 51. és 188. 59 A XIX. század elején Kecskemétre a legtöbben (60%) Pest-Pilis-Solt Kiskun vármegyéből jöttek, különösen Gyón, Dabas, Irsa volt a fő kibocsálóhely. Népességük 28%-a északról, 9%-a észak-nyugati irányból telepedett le. Az országhatáron túlról csupán csak 6,4% jött Kecskemétre. Kecskemét tekintetében a zsidók bevándorlás egyik fő oka az állat- és bőrkereskedelem, valamint a gabonaforgalom. KOVÁCS József, Ö., 1996. 63." Az 1941. január 31-ei népszámlálás alapján a városok sorrendje: Budapest: 1 164 588, Szeged: 136 375, Debrecen: 125 969, Kolozsvár: 110 418, Szabadka: 100 751, Nagyvárad: 92 798, Kecskemét: 87 318 fő. L.: Magyar Statisztikai Évkönyv 1941., 1943. 60 KOVÁCS József, Ö„ 1996. 64. 61 GYURGYÁK János, 2001. 64.