Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

Buza János kutatásai alapján megállapította, hogy Nagykőrösön „[...] 1687ben [...] ismereteink szerint véget ért a marhaszámmal kombinált adózás".

24 A Duna-Tisza közén lévő mezővárosokban az adóztatáson belül kialakult jelentős eltéréseket mi sem érzékelteti jobban, minthogy Kecskeméten még közel negyed századon át rögzítették, hogy az egyes gazdák mekkora vadszámmal rendelkeztek. Ez a gyakorlat nemcsak egyfajta szokás továbbélése volt, hanem azt is jelzi, hogy számottevő arányt képezett az adózáson belül az ilyen címen kivethető összeg. Mindezt nemcsak az adólajstromok formai hasonlósága alapján állíthatjuk, mivel a gazdák neve előtt rendre megjelentek vadszámuk (marhaszámuk) nagyságát rögzítő calculusok, hanem egyértelmű szöveges megfogalmazások is kétségtelenné teszik ezt. A sok esetből csupán néhányat idézünk: 1692: „Introitusa az adónak vadszámmal együtt." 1694: „Az adó az vadszámmal együtt tall. 3.609, gr. 4." [az egyik lajstromban].

25 Azokban az esetekben, amikor a lajstromok bevezetője, vagy záradéka nem tesz egyértelmű utalást a marhaszám után szedett adóra, az egyes adózók befizetésének bejegyzésekor találunk egyértelmű bizonyítékokat: 1700-ban „142 Szivos János tall. 20. Vadszámát megadta. Adaja defalcáltatott a Becsületes varasnál [...] való adósságára". Ugyancsak ebben az évben: „10 Vi Czirkos Balázs tall. 6. N. b. Egész adajára vadszámával együtt egy negyedfü üszőt adott." 1701-ben: „111 Kamarás Ambrusné tall. 18. Vadszámát megadta, adaja defalcáltatott a becsületes varasnál levő adósságára."

26 Remélhetőleg a marhaszámnak mint adóalapnak a Homokhátság mezővárosaiban tetten érhető fontossága az eddigi ismertetésekből is egyértelművé vált. Az ugyancsak aligha kétséges, hogy az alföldi mezővárosok gazdasági súlyát, boldogulását elsődlegesen állatállományuk, ezen belül pedig az igaerő nagyobb részének pótlását is szolgáló szarvasmarhák száma határozta meg. Eddig a város egészére kivetítve láttunk erre adatokat. Feltétlenül indokolt, hogy harminc, különféle vagyoni csoportból kiemelt gazdánál érzékeltessük ennek alakulását legalább két évből való adatok alapján. Egyik forrásnak a legkorábbi adókönyv (1662) adatsora kínálkozik, másiknak az 1675. évi, amelyből több lajstrom is fennmaradt, és a későbbi elemzések során is hivatkozni fogunk még rájuk.

27 2J BUZA János, 1984. 9. 23 BKMÖL IV. 1508/c. 1692. 263. 1694. évben is két adókönyvet vezettek. A köteleket nem paginálták. Az egész évben beszedett adó összegét a másik kölel tartalmazza: „Az egész adó vadszámmal együtt tall. 5.046, gr. 5." 26 BKMÖL IV. 1508/c. 1700. 131. és 132., ill. 1701. Ennek a kötetnek lapjai is számozatlanok. A korábbi évtizedekben is a nyilvántartásokban az egyes gazdák neve előtt rögzítették a marhaszám nagyságát, a nevük után pedig az egyéb címen kivetett adó összegét. Tehát még formai szempontból sem tértek el a sok évtizedes gyakorlattól. A „varasnál levő adósság" szóhasználat ma már megtévesztő lehet, hisz valójában a városnak, a tanácsnak az egyes gazdák állal adott kölcsönt jelenti, tehát nem a gazda, hanem a város adósságáról van szó. Igen gyakran ezt az összeget, vagy ennek kamatait számította be a város egy-egy kötelezettség kiegyenlítésére. 27 A felhasznált két összeírás jelzete: BKMÖL IV. 1508/c. 1662. 24-130. és uo. 1675. 6-204. A nevek kiválasztása során - azon kitételen túlmenően, hogy mindkét évben szerepeljenek az adólajstromban - elsődleges célunk az volt, hogy a jellegzetes családneveket vegyünk számba, és így a közel másfél évtized eltelte után is pontosan azonosítani lehessen a velük kapcsolatos adatokat. A viszonylag megszokottabbnak tünő családnevek cselében - pl. Deák - olyan személyt választottunk, akinek keresztneve nem ismétlődött. A vadszám utáni adót a korábbi táblázatban feltüntetett adókulcsok alapján számítottuk ki. Mind a vadszám utáni, mind az egyéb adó összegét számítási forintban adtuk meg.