Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - SOÓS LÁSZLÓ: MIKLÓS GYULA BORÁSZATI KORMÁNYBIZTOS JELENTÉSE 1884-ES SZERBIAI ÚTJÁRÓL

nem édesek, de eltartásra is alkalmasak, minélfogva leginkább téli csemege gyümölcsül használtatnak. Ezen szőlőfajok leírását a következőkben van szerencsém előadni. 1. Cedireska A Cedireska kevés festékanyaggal bíró szőlőfaj, mely fejlődése, kinézése, alakjai, vesszői, levelei és fürtszárai, nemkülönben termőképessége, sőt íze után is ítélve a kadarka szőlőhöz hasonlít. Ezen vesszőfaj a rothadásnak nagyon alá van vetve, olyannyira, hogy most is gyakran lehet rothadt bogyókat, sőt egész fürtöket is találni, mégpedig ezen rothadás nem nemes, hanem rossz jellegű rothadás. 2. Sacinak két válfaja a. A Sacinak I. sokkal finomabb vesszőkkel és azokon egymáshoz közelebb eső ízekkel bír. A bogyószárak sűrűbben fordulnak elő a fürtnyélen, gyümölcse is kisebb, tömöttebb és édesebb, mint Cedireskáé. A rothadásnak is kevésbé van kitéve, héjai dúsan tartalmaznak festőanyagot, mely a bogyózott csutkán is nagyon jól észlelhető. b. A Sacinak IL dúsan termő, egymástól valamivel tágasabban fekvő ízekkel, rövid szárakkal, nagyobb és ritkábban sorozott bogyókkal ellátott szőlő, melynek látszólag kevesebb a festanyaga, de a megaszásra nagyobb hajlama van, mint a Cedireskának, csakhogy ennél bővebben terem, s így a mi nemesített, úgynevezett török kadarkánkhoz hasonlít. Az említett szőlőfajok ezen hasonlatossága folytán a fajazonosság iránti biztos meggyőződés szerzése végett mindkét fajból néhány leveles hajtást és egypár fúrt termést hoztam magammal, s azokat f. hó 3-án Kecskeméten egy - tisztelettel alulírotton kívül - Csilléry Benő gazdasági egyesületi elnök, Wény János phylloxera kerületi felügyelő, Koritsánszky János a szőlőtelep igazgatója s ifj. Gábor József asszisztensből álló bizottság jelenlétében előbb magának az állami kísérleti szölötelepnek, majd a termés azonosságára nézve folytatólag Csilléry Benő gazdasági egyesületi elnök úrnak szőlőiben a nálunk is termelt kadarka fajokkal összehasonlítottam. Ezen összehasonlítás eredménye határozottan azon meggyőződésre vezette a bizottságot, hogy a Cedireska szőlő a közönséges kadarkával, a Sacinak pedig a nemes (török) kadarkával ugyanazonos, s csak a negotini mély humuszos talajnak s az ottani égalji viszonyoknak tulajdonítható, hogy ezen szőlők festőanyaga ott annyira kifejlődik, hogy az csaknem egészen fekete bort szolgáltat. Egy alkalommal oda nyilatkozott a bizottság, hogy e két faj közül a Sacinak, mely a másiknál becsesebb és megfelelő távolságban ültetve nálunk is megérik és szép sötét színű bort ad, hazánkban való terjesztésre is nagyon ajánlható, míg ellenben a többi kadarka fajok, melyek honi szőlőinkben ezzel keverve fordulnak elő, de azt rendszerint elrontják, mert - kivált sűrűn ültetve - ritkán érik el a megkívánható fejlettségi fokot, a lehetőségig irtandók és Sacinakkal pótlandók. Hogy azonban még nagyobb biztonságot és megnyugvást szerezzünk az előadottakra nézve, a Negotinból magammal hozott szőlőhajtásokat és fürtöket folyó hó 5-én még egy más bizottságnak is bemutattam, melyben rajtam kívül Dr. Horváth Géza, az Országos Phylloxera Kísérleti Állomás főnöke, Molnár István budai és id. Gábor József érdiószegi vincellérképezdei igazgató, Wény János phylloxera kerületi felügyelő és Koppély Géza vettek részt.