Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - MOHAY ÁKOS: KECSKEMÉT FISCALISI HIVATALA 1848 ELŐTT

ügyész tevékenykedik). Ezt Kecskemét mezőváros rendezési szabályrendelete, 1822-ben ismételten elismeri, amikor kimondja: Fiscalisi Hivatalra nézve, az eddig volt 2 Individuumot, illy népes Városban múlhatatlanul Szükségesnek véli"".

58 Ugyanakkor úgy tűnik, ugyanez a szabályrendelet ugyancsak szükségesnek tartja a hivatal létrejötte után 17 évvel leszögezni, hogy az „Ügyészi és Számvevői Tisztségekre valamint a 'Senatorokra és a Leveles Tár Mesterre nézve is ugy vélekedik..., hogy ezek a jövendőre nézve állandó hivataloknak állapitassanak meg,".

59 A fiskálisi hivatal a tanácsházán, egy keskeny szobában kapott helyet. A fennmaradt forrásokból tudjuk, hogy az ügyészeknek komoly harcot kellett folytatniuk a várossal szemben, hogy elérjék a hivatal bővítését. 1828-ban már három ügyész dolgozott egy szobában, mely a komoly szellemi munkát, nyugalmat igénylő ügyek intézését nagyon nehézzé tette. 1823-tól kezdve öt éven keresztül fordultak rendszeresen a fiskálisok a tanácshoz az „Epületek hijjánosságait" felpanaszolva, és kaptak minden évben ígéretet arra, hogy megoldják az ügyészség helyproblémáit. Erre a hivatalnak a rabok számának szaporodása miatt nagy szüksége volt. A vádlottak szakmai követelményeknek megfelelő kihallgatásához különálló kisebb „vallató Szobákra" volt szükségük, mivel az egy szobában működő „fiscalatus" nem tudta megoldani egyszerre egy helységben a tanúkihallgatást, az új rabok felvételét, vagy esetleg az adóügyek intézését.

60 Folyamatosan gondot jelentett a megfelelő anyagi támogatás hiánya, az elégtelen ellátás komolyan veszélyeztette a hivatal működését. A legtöbbet emlegetett probléma a „tsekély fizetség" és az, hogy hivataluk mellett végzett ügyvédi tevékenységből kénytelenek magukat eltartani. Ugyancsak ide sorolható a már említett helyhiány és az ügyészek részére kirendelt városi alkalmazottak alacsony száma, ami szintén állandó panasz tárgyát képezte. A városi „tömlötzök kevés volta miatt" nem lehetett az elítélteket megfelelően elkülöníteni egymástól, ami jelentősen rontotta a nyomozások eredményességét.

61 A város nem adott elegendő pénzt a rabok megfelelő tartására sem, így azokat sokszor fenyegette a megfagyás vagy az éhenhaIás veszélye.

62 A börtön rossz állapota és az őrök alacsony létszáma elősegítette a rabok szökését. A már idézett 1822-es szabályrendelet

63 ezeknek a problémáknak az ismeretében kívánta a hivatal „állandóságát" megerősíteni. Amint láthatjuk, az első a fiskálisi hivatal (a fiskálisok) „létét" leginkább fenyegető probléma a „tsekély fizettség". Lássuk tehát, milyen honoráriumot kaptak az ügyészek a vizsgált időszakban! VII. Fizetések A város szolgálatában álló tisztségviselők csak a XVIII. század elejétől kaptak rendes díjazást. Addig adókedvezményben és különféle természeti juttatásokban részesültek. Adómentességük igen hosszú időn át megmaradt. Elvileg 1830-tól nekik is kellett volna vagyonuk után adózni, de a vármegye még 1838-ban is kénytelen KISFALUDY Katalin, 1992. 114. Uo. 115. BKMÖL XIV. 15. Katona József drámaíró, kecskeméti főügyész iratai (a továbbiakban: XIV. 15.). 40. Uo. 1829. BKMÖL IV. 1504/c. 1828. KISFALUDY Katalin, 1992. 106-118.