Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - MOHAY ÁKOS: KECSKEMÉT FISCALISI HIVATALA 1848 ELŐTT

zsellér és kertész között, „...mert az osztó igazság (iustitia distributiva) szorosan megkívánja, hogy ami édes mindnyájunké, azt ne ötven, hatvan vagy száz ember, s még ezek is igen aránytalanul, hanem mindnyájan használjuk. Megkívánja az osztó igazság, hogy ki mily mértékben viseli valamely közösség terhelt, oly mértékbe vegye annak hasznát is... Nem csekély mértékben volt köszönhető eme tevékenységének, hogy 1848 júniusában, az első népképviseleti választáskor Kecskemét II. (alsó) kerületében országgyűlési képviselővé választották. Itt jogi és közgazdasági kérdésekben érvényesítette felkészültségét és gyakorlati tapasztalatait. Először a kormány számadásait megvizsgáló küldöttség tagjai közé választották, majd 1849 júniusában Kossuth kinevezte a hétszemélyes táblához bíróvá. A szabadságharc leverése után halálra ítélték, s a véletlenen múlt, hogy nem végezték ki.

47 Életútjának bemutatása abból a szempontból is érdekes, hogy lássuk, a fiskálisok közül nem Katona az egyetlen, aki országos hírnévre tett szert. A fiskálisi tisztség, még ha azt sokan csupán ugródeszkának használták is, biztos anyagi alapot nyújtott a szellemi kibontakozás számára. Ugyancsak jól szemlélteti, hogy Kecskeméten az ügyészi hivatalban müveit emberek ültek, Csányi János élete, aki egyszerű, református, iparos családból származott. Elemi iskoláit Kecskeméten, középiskoláit Pesten végezte, majd a debreceni kollégiumba került. 1810. szeptember 10-én esküdött fel ügyvédnek, 1820-ig ügyvédi gyakorlatot folytatott szülővárosában. 1820. november l-jén lépett a város szolgálatába tiszti főügyészként. 1826 novemberében tanácsnoknak választották, 1826-tól 1830-ig főjegyzői feladatokat is ellátott. Abban az időben volt Kecskemét egyik vezetője, mikor a város polgárai között - a 20-as, 30-as években - egyenetlenség támadt. 1841-ben főbírónak választották. 1844-ig volt a város első embere, majd ismét tanácsnok volt 1848-ig. A 48-as törvények alapján megtartott tisztújításon újra főbírói tisztre emelte a nép bizalma. A forradalom és szabadságharc idején is higgadt, megfontolt vezetője volt Kecskemétnek. 1849 júliusában a városba bevonuló osztrák tábor dühétől, a feldúlástól és kirablástól mentette meg Kecskemétet. 1851-ig volt főbíró. 1851-ben a járásbíróság elnökévé nevezték ki. Ezen a poszton sem volt vakon engedelmeskedő híve a hatalomnak, mindig a város érdekeit tartotta szem előtt. Egyetlen rendeletet sem foganatosított addig, amíg annak hátrányáról fel nem világosította a feljebbvalóit. Gyakran kapott ezért rendreutasítást. Olyannyira, hogy amikor a bíróságot 1854-ben újjászervezték, Csányit mellőzték, noha kitűnő jogász és nagy törvényismerő volt. 1855. novembertől 1861 januárjáig bizalmi tanácsnoka volt a városnak. 1861. február elején a nép szavazata a polgármesteri székbejuttatta. 1862-ig volt polgármester, majd 1862. decembertől 1866-ig ismét a városi tanács tagja. 1867 elején nyugdíjazták, mert szélhűdése miatt hivatalát nem tudta ellátni. A tanács érdemei elismeréseként életfogytiglani nyugdíjat biztosított számára. Nemcsak irányította a várost, de gondoskodott arról is, hogy az utókor megismerje az akkori Kecskemétet. Cikkeket írt a Társalkodóba, a Tudományos Gyűjteménybe, a Vasárnapi Újságba. O írt először életrajzot Katona Józsefről, akinek hivatali főnöke volt; javaslatot tett müveinek kiadására, ez ügyben Erdélyi Jánossal levelezett. Fiatal korában kísérletet tett a drámaírásra is.

4 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1992. PÉTERNÉ FEHÉR Mária-SZABÓ Tamás-SZÉKELYNÉ KÖRÖSI Ilona, 1992. 221. Uo. 55-56.