Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

társadalmi csoportokat érintő, a város gazdasági életében igen fontos és széles körben jól ismert növénytermesztési kultúra létét nem feltételezni lehet, hanem sokoldalúan igazolt ténynek kell azt tekintenünk. A jelzett iratpusztulások miatt a XVII. század első feléből nagyon kevés olyan adat maradt fenn, amely a szőlő- és bortermelés alapos elemzését lehetővé tenné. Szerencsére 1662-től sokkal bőségesebb adatokkal dolgozhatunk, de ezek is kivétel nélkül a tanács hivatali munkája során rögzültek. Éppen ezért viszonylag egysíkúak, és csak ritkán teszik lehetővé, hogy összetettebb képet tudjunk a korabeli gazdák szőlőműveléséről felvillantani. A kevés adat ellenére sem kétséges, hogy a legrégebbi szőlőhegyek a város nyugati és északi részén helyezkedtek el. Szabó Kálmán is felidézte Hornyik megállapítását: „Már a török hódoltság alatt ezen Öreg-hegyekben kifejlődött szőlő- és gyümölcstermelésünk volt."

26 Ez az elnevezés viszont lényegesen későbbi, és túlságosan is átfogó, több, később önálló nevet viselő szőlőhegyet fog át. Ha megkíséreljük pontos behatárolásukat, éppoly zavarba jövünk, mint a mezei kertek esetében. Egyértelmű utalás, valamely szőlőhegy korabeli nevének említése alig néhány esetben maradt fenn. Ezen kivételes esetek egyike: 1677-ben „...Eözvegy Kovácz Mihályné a fiával megh osztozván... lévén egy darab Szőlőjök az Banumban...azon szőlőt is tavaszra kelve osszák két felé Pallagjával edgyütt...".

267 Szabó Kálmán ennek alapján állapította meg: „...tehát régi szőlőink egy részét 'Bánumnak' azaz 'Bánomnak' nevezték...".

268 Itt pontosítanunk kell a jeles kutatót. Ez a terület Bánom, Unom-Banom formában már a mezei kerteknél is előfordult. Tehát azt mondhatjuk, hogy ezen a minden bizonnyal nagyobb területen, a várostól távolabb eső részen mezei kertek, a város alatti másik részen pedig szőlőhegyek voltak. Az viszont aligha kétséges, hogy a szóban forgó szőlőhegy a város északi felén lévő homokos terület lehetett. A következő évben egy újabb szőlőhegy nevére lelhetünk a kóbor katonák által okozott károk felsorolásában: „Kasza Bence, Tar Mihók mintegy tíz katonákkal a szőlők alatt szállván, estve, hogy elmentek, a szőlőt is az Alsó hegyben tékozlottak."

269 Két évtizeddel későbbi feljegyzésekben, 1699-ben, még egy név tűnik fel: „Csorba István úr vette meg Lipóczi János Ugri nevő szőlőhegyben levő szőlejét örök áron 50 tallérokban.

270 Tekintettel arra, hogy a szőlőkbe fektetett munka jól kamatozódott, széles körben igyekezetek megfelelő területhez jutni és ültetvényt telepíteni. Ez az esetek jelentős részében spontán kezdeményezés és tanácsi ellenőrzés nélkül történt. Egy 1661. évi tanácsi határozatból tudjuk, hogy „Néhai Dora Jánosné Ilona asszony néhai vejivel Kasza [a keresztnév nincs feltüntetve] építettek volt egy szőlőt..."

271 a korábbi évtizedekben. Bár kevés hasonló esetről maradt feljegyzés, aligha kétséges, hogy széleskörű gyakorlat egyik esetét örökítették meg. Ezen a jószerivel szabályozatlan állapot megváltoztatásában kívánt segíteni a tanácsnak 1677-ben Koháry István, a város legnagyobb földesura, amikor elrendelte: „Szaz arany büntetése alatt hazat boltot szőlőt senki a varas rendelésen kívül ne SZABÓ Kálmán, 1938. 10. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 116. SZABÓ Kálmán, 1938. 16. Sajnos ő sem tudta pontosabban behatárolni ennek a helyét. BKMÖL IV. 1504/m. 1678.217. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 189. Uo. 81.