Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

A széna iránti fokozott igény és a megfelelő kaszálók hiánya miatt régtől fogva több gazda tilosban kereste a maga számára a lehetőséget: 1594-ben „Úr rétin az Vá­ros füvében való kaszáslésért 6 fr. bírság." Egy évvel később: „Nagy Jánoson vett bíró uram 4 ezüst tallért illyen dologért, hogy az város Rétét el kaszálta." 2 4 A város gazdái sok ezer szarvasmarhájuk, több ezer lovuk és még több ezer ju­huk számára a külső, bérelt pusztákon is rendszeresen kaszáitattak, gyűjtöttek szé­nát. 1677-ben „...az Ágas Egyházi telelös pusztán mint béres és tilalmas pusztán levő kaszáló füveket, kiváltképpen telekjét, az holott 70 vagy 80 foglya szénát kaszáltanak azelőtt való esztendőkben, a Csáki Miklós uram méneses lovai elvesz­tették egészlen... őkegyelmék megtekintvén, megbeszélvén, hogy egészlen elvesz­tették a telekjét, melyben vagyon 5 tallér kár, mivel csak hellyel-hellyel kaszálhatni már rajta." 233 Ugyanebben az évben „Tarnaki Gergely Varga Mihálynak pénzes ka­szása lévén Sz. Lászlón. Jó lelkiismerettel vallja, hogy az kaszált füvét a Balog Ist­ván uram juhásza elvonatta s eletette. Azon szerint az boglyák közt lévő sarjút me­getette s elvonatta, elrontatta mindenestül a juhokkal." 236 A török hadsereg számára rendszeresen szállított széna kvótából az ide mene­kült környező település lakói is kénytelenek voltak kivenni részüket. A szentkirá­lyiak, akik legalább a téli hónapokra Kecskemétre jöttek lakni, a korábbi egyezség­nek megfelelően szállították a szénát: „Bíró György uram főbíróságában az szentki­rályiak hoztak elsőben 3 szekér szénát. Item Faragó János Sz. Király, hozott egy szekér szénát die 14. Augusti.Die 16. Augusti. Nagy Gergely is hozott egy szekér szénát. 8. 7-bris. A szentkirályiak hoztak 2 szekér szénát." 237 Egy alaposabb áttekintéshez ismernünk kellene részben azoknak a gazdáknak a számát, akik mezei kertjeiken belül, vagy más helyeken rendszeresen szénát állítot­tak elő. Erre sajnos megfelelő adatbázisunk nincs. Legfeljebb azt tételezhetjük fel, hogy a jelentősebb vadszám után adózó és mezei kertet is birtokló gazdák gyűjthet­tek rendszeresen szénát. Sajnos ezek számát sem ismerjük pontosan. Bár nem min­den vadszám mögött kell látnunk élő állatot, kétségtelen, hogy a vadszámok alapján adózók csaknem mindegyike tartott jószágot. Éppen ezért legalább egyfajta tájéko­zódási alapot jelenthet a 6 vagy annál nagyobb vadszámot birtoklók száma: 1662­ben 413 családfő, 1676-ban 536, 1684-ben 482, 1695-ben pedig 277 tartozott közé­jük. 238 Az is kétségtelen, hogy csaknem minden kertes gazda kénytelen volt legalább két ökröt tartani, és ezek takarmányáról gondoskodni. A dézsmajegyzékekből tud­juk, hogy ezek száma a hetvenes években 354 és 323 között változott, de a külső pusztákon gabonát termelőkkel együtt közel négyszázan lehettek. Ezt az utat kö­vetve is oda jutunk, hogy legalább négyszáz olyan gazda volt Kecskeméten, aki számottevő mennyiségű szálastakarmányt volt kénytelen nyaranként betakarítani. Még egy lehetőségünk van arra, hogy a takarmányozásra szoruló állatok szá­mát behatároljuk. A törökellenes háborúk kibontakozásához, 1684-hez képest 1707­re Kecskeméten a vadszám csaknem tizedére csökkent! Ez az iszonyatos visszaesés a háborús pusztítások, a különféle katonai szolgáltatások és a rablással felérő adóz­tatás következménye lett. Joggal tételezhetjük fel, hogy az élő állatok száma is - ha nem is ilyen félelmetesen - igen nagy mértékben leapadt. A dicalis összeírások ré­234 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 38. és 41. 235 BKMÖL IV. 1508/c. 1677-1678. 292. 236 Uo. 1677-1678. 202. 237 BKMÖL IV. 1504/m. Robotlajstrom 1677. 269. 238 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1985/a. 124.

Next

/
Thumbnails
Contents