Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

meg. Ezért, ha nagyobb mennyiséget követeltek, távolabbi tájakról kellett a káposztát ismételten beszerezni: 1662-ben „Nazur számára hozattunk káposztát Sárközről tall. 14." A következő évben „Rácz Gergelyt Szabadkára küldvén káposzta látogatni s venni..." a főbíró. Néhány évvel később azt jegyezte fel a nótárius, hogy „Szabadkára adtunk káposztára f. 19, d. 25."

200 Mivel a tanács ezekben az évtizedekben saját konyhát tartott fenn részben a tisztviselői számára, részben pedig a meghívott bírák és a portyázó katonák ellátására, gyakran és jelentős mennyiségben vásárolt káposztát: „Káposztára tall. 14 hetivel." „Kapisztát várasházához tall. 8 hátával."

201 Kecskeméten igen gyakori eset volt, hogy a szőlőkben létesítettek konyhakertet: „Kovács János... Szántó István káposztás földét, az ki öszve volt foglalva az szőlővel, és munkája volt rajta, elfoglalta." Egy másik ilyen értelmű utalás: „...haza hordván a káposztát a szőlőből" a szóban forgó felperes.

202 Ritka az olyan eset, amikor megnevezik azt a helyet, ahol káposztát termeltek. Ezek közül egy kivétel: „Patai András uram főbíróságában az vásárbíró uram hordott 640 fejet, tizedet a Bánomból."

203 Ez a rövid megjegyzés azért is fontos számunkra, mivel egyértelművé teszi, hogy a város a kertekben termelt jelentősebb mennyiségű káposzta után időnként tizedet szedett. Hogy nem elírásról vagy rossz olvasatról van szó, igazolja egy néhány évvel későbbi adat is: „Bíró János uram főbíróságában az dezma kapostabol szettünk 8 száz feiet, huszonhármat."

204 Ez a két adat valamelyest érzékelteti, hogy a nem igazán kedvező talaj adottságok ellenére a lakosság rákényszerült arra, hogy viszonylag komoly méretekben termessze ezt az élelmezésben nélkülözhetetlen növényt. Egyébként nemcsak nyáron és az ősz folyamán, hanem savanyított formában a téli hónapokban is az egyik legfontosabb zöldségféleként használták a háziasszonyok.

205 A másik szinte tömegesen termelt és használt zöldségféle a vöröshagyma volt. A város konyhájára évenként történő vásárlásoknak se szeri se száma. Ez a növény a talajt illetően kevésbé volt igényes mint a káposzta, így valószínűleg fedezni tudták a lakosság igényeit. Más tájakról történő rendszeres vásárlására nincs adatunk. Tekintettel arra, hogy a török katonák is kedvelték, sok esetben követeltek vöröshagymát. A sok közül csak néhány feljegyzésből emelünk ki részleteket: „Markó Ferenc hagymát vitt Budára..." „Vettünk hagymát nazur számára f. 2, den. 2." „Küldöttünk Ali effendi urunknak 150 oka vöröshagymát.. ..".

206 Ez a csaknem kocsirakománnyal felérő mennyiség érzékelteti, hogy milyen váratlan igényekre is fel kellett készülnie a város lakosságának még a konyhakerti termelésen belül is. Nyilván a több irányú igény kielégítése tette szükségessé, hogy az adószedő, illetve a vásárbíró időről időre jelentős mennyiségű vöröshagymát vásároljon fel. Nem ritka eset, hogy 3-5 BKMÖL IV. 1508/c. 1662. 139-174., IV. 1510/i. 1668/1669. 11., ill. IV. 1508/c. 1663. 121-163. Az érték nagyságának érzékeltetése végett jegyezzük meg, hogy 1662-ben a 14 tallér 22 és fél forintot ért, és egy tehén ára ekkor 6-7 forint volt. 1687. október 6., ill. 1688. november 5. BKMÖL IV. 1510/i. 1687.20-41. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 157., ill. 200. BKMÖL IV. 1504/p. 1671. 109. Unom-Bánom formájában a mezei kerteknél is feltűnt ez az elnevezés. Pontos behatárolása még nem történt meg. Uo. 1675. 19. A város konyhájáról sem hiányozhatott: „Savanyú káposztát vettem tall. 2. gr. 2, den. 22. BKMÖL IV. 1508/c. 1703.225. BKMÖL IV. 1510/i. Töredékek, 24. IV. 1508/c. 1662. 218. 1662. szeptember 14. Uo. 1662. 139174.