Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

kellett csak erre a célra beszedni. A 4842 kassai köböl árpáért (egy köböl 2 tallér) 14 526 forintot adott a tanács. Ezeken felül adni kellett 41 504 porció kenyeret, melynek az ára 2 490 forint volt.

174 Mindezt megtetézte az, hogy 1686 húsvétkor a császári hadsereg 14 napot töltött a városban. Az elvett ökrökön, vágómarhákon, teheneken (összesen 1 404 db!) és az elkobzott 388 lovon túlmenően 3 500 kasai köböl búzát, valamint 3 280 kassai köböl árpát követeltek.

175 Talán ezek az adatok érzékeltetni tudják, milyen hihetetlen kihívásoknak kellett eleget tenni a váratlanul a városra zúduló katonák ellátása során. De ha el is tudták érni, hogy egy katonai egység nem rontott a városra, igényeik kielégítése gyakorta kétségbeesésbe kergethette mind az esküdteket, mind pedig a lakosságot. Veterani tábornok 1687. október 6-án a város határában járván 5 000 db kenyeret rendelt katonái számára. Tehát nemcsak a tetemes mennyiségű gabonát vették igénybe, hanem annak gyors megőrlését és a fában szegény város lakosságától annak megsütését is megkövetelték.

176 Annak érzékeltetése érdekében, hogy nem egyszeri és véletlen esetről volt szó, még egy újabb adalékkal szolgálunk: 1690-ben 200 fertály zabot kellett a város 20 tizedének beszolgáltatni. „Ezt küldöttük az ó portióra kölcsön búzáért." Március 14én már a második sarcolás következett: „2-dik vitele az zabnak..." ezúttal 199 fertály takarmányt kellett a gazdáktól behajtani. Néhány héttel később „3-dik vitel zab" során újabb 55 fertály zabot kellett előteremteni és elszállítani.

177 Ezeknek a követeléseknek az ismeretében már érthető számunkra, miért tartott a tanács 1689ben 59 veremben 472 fertály különféle gabonát. Tekintettel arra, hogy a török katonaság számára évenként kellett tekintélyes mennyiségű kenyérgabonát és takarmányt előteremteni, a tanács nemcsak a dézsma beszedésével biztosította ezt, hanem lehetővé tette, hogy az egyes gazdák gabonával egyenlítsék ki adójukat. Erre az adókönyvekben sorra lehet példát találni. Ezt a megoldást a kisebb, szegényebb gazdák kényszerből is gyakorta igénybe vették, de a nagyobb gazdák is éltek ezzel a lehetőséggel, mivel a város korrekt módon szabta meg a gabona árát. 1651 januárjában készült a következő feljegyzés: „Az kik adóra árpát vagy zabot hoztanak. Sárközi Pál 47 n[egyed] zabot. Szentkirályi Pál 10 fertalj, f[orint] 11. Kerek Bálint hozott 6 fertalj árpát, 7 fertalj zabot. Varga Andrásné 14 fertalj zabot."

178 Még gyakoribb volt az az eljárás, hogy a jobb módú gazdáktól alkalomszerűen készpénzért vásároltak terményeket. Tekintettel arra, hogy ezek az akciók rendre megismétlődtek, a gazdák számára jó alkalom lett terményeik értékesítésére. Ilyen értelemben beszélhetünk egyfajta háborús konjunktúráról, amely a termelők egy része számára alkalmanként számottevő haszonnal járt. Aligha kétséges, hogy Kecskeméten a nagyállattartás és a bortermelés mellett a gabona volt a legkomolyabb termék, ami a helyi árutermelésen belül évtizedeken át meghatározó maradt. A kenyérgabona iránti folyamatos keresletnek volt még egy igen fontos bázisa. Tekin174 HORNYIK János, 1860-1866. III. 375-376. 175 A várost ért kár 71 705 forint volt. HORNYIK János, 1860-1866. III. 376-377. 176 BKMÖL IV. 1510/i. 1687. 20-41. 177 BKMÖL IV. 1508/c. 1690. Kisebb adók lajstroma. A kötet lapjai számozatlanok. 178 BKMÖL IV. 1510/i. 1677. 9-10.