Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

jelzi, hogy a két mezőváros lélekszáma a számottevő ingadozások ingadozás ellenére közeledett egymáshoz. Mintha a gabonatermesztésre vonatkozó adatok is ezt igazolnák. Kétségtelenül erre utal, hogy míg búzából Kőrösön dézsmát 242 fő adott (81%), Kecskeméten 297 fő. Az árpából dézsmát szolgáltatók száma ott 170 (79,8%), Kecskeméten 213. A zabot termelőknél számottevőbb az eltérés. Talán a két város határának talaja is előidézhette ezt: ott 53 fő (63,8%), itt 88 fő adott le dézsmát.

143 Figyelemre méltó viszont, hogy míg kölesből Kőrösön 155 gazda adott dézsmát, Kecskeméten csak 83-nál jelezték ezt. Tekintettel arra, hogy az adókönyvek adatai szerint ott az igavonók száma lényegesen jobban csökkenhetett, nem lehetetlen, hogy a kevésbé igényes talajmüvelést kívánó köles termelését ezért választották ott többen. VI. táblázat: A gabonatermelés összetétele a dézsmajegyzékek alapján Egy gazdától beszedett termények 1672 1675 1689 Egyféle 66 59 75 Kétféle 222 154 132 Háromféle 65 110 88 Négyféle 1 20 Összesen: 354 323 315 A pusztákon termelők száma 48 95 A gabonatermelők összesen: 402 418 Természetesen egy mégoly alapos dézsmajegyzék adataival sem tudunk mit kezdeni, ha nem ismerjük pontosan az akkor használt mértékeket, nem tudjuk mai hektoliterben vagy kilogrammban rögzíteni az ott található adatokat. A hódoltság alatt a gabonafélék mérésére csaknem kivétel nélkül ma már teljesen ismeretlen űrmértékeket használtak. A dézsmaj egy zekékben leggyakrabban a negyed, a fertály és a véka jelenik meg. Olykor fellelhető a kosár és a zsák is. A török állam és katonaság legtöbbször kilában határozta meg a követelt takarmány mennyiségét. Ennek több válfaját említik a feljegyzések. A rizs mennyiségének meghatározásához viszont az oka és a dran volt inkább használatos.

144 A török kiűzése során újabb mértékegységek jelentek meg és váltak használatossá. A pozsonyi mérő, az ausztriai mérő, a kassai mérő valójában ekkor vált ezen a vidéken igazán ismertté. Itt is utalnunk kell arra, hogy Kecskeméten legalább 128 olyan gazda volt, akik a bérelt pusztákon termeltek, és ezért dézsmakötelezettségeiket más helyen, más formában tartották nyilván, igy az öszszehasonlításkor az arányokat számuk érdemben módosítja. „Öt oka száz dran riskását vettünk 13 timonon, adtak vissza 3 párát." BKMÖL IV. 1510/i. 184. 2531.