Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

Fel kell viszont figyelnünk arra, hogy - miként erre már utaltunk - a dézsmajegyzékek nem rögzítettek szolgáltatást azoknál a gazdáknál, akik a bérelt pusztákon folytattak gabonatermesztést. (L.: IV. sz. táblázat.) Ha ezeket is figyelembe vesszük, akkor a hetvenes éveken belül a gabonatermesztők száma valamelyes gyarapodást jelez, mivel a pusztákon gazdálkodókéval együtt 402-re, illetve 418-ra nőtt. A későbbi jelentős csökkenést pedig több tényező együtt okozta. Az első katasztrófa miként erre már utaltunk - a várost és annak gazdáit 1678-ban érte, amikor nem csak a város jelentős része égett le, hanem hatalmas pestisjárvány is dúlt a városban. Ennek következtében a lakosság közel harmada elpusztult.

132 A város és lakossága még ki sem heverte a rendkívül súlyos anyagi és emberi veszteségeit, amikor 1683tól kezdetét vette egy minden korábbi pusztítást felülmúló több mint másfél évtizedes háborús időszak. Ennek egyik legkeservesebb következménye az volt, hogy a tatár segédcsapatok egymást követően a teleket Bácska területén töltötték, rabló portyáik során ismételten kirabolták többek között ezt a várost is, és rendkívül nagy számban hajtották el a gazdák igavonó állatait. Csak 1686. április 20-án történt rablásaik során Kecskemétről 47 lovat, 363 ökröt és közel 300 tenyész szarvasmarhát hajtottak el.

133 Még 1696-ban is a következőket volt kénytelen megfogalmazni a tanács. „...Az tatároktól [1690-ben] minden jószágok elfogattatván, pusztán maradtanak kerekegyházi földek, nem lévén marhája az szegénységnek, úgy kezdettek osztan árendálni, szántani közönségesen [közös összefogással] azon pusztán való földeket."

134 A következő években a nagy arányú hosszúfuvarok és egyéb sarcolások tovább csökkentették az igaerő számát. Ráadásul a közbiztonság katasztrofális romlása miatt a távolabbi pusztákon csaknem lehetetlenné vált a huzamosabb kint tartózkodás, az időigényes szántóföldi munka. Minden bizonnyal ezzel is magyarázható, hogy 1689-ben a sokkal szigorúbb ellenőrzés mellett is csak 315 gazdától tudtak gabonadézsmát szedni.

135 III. táblázat: Gabonatermesztés az 1689. évi gabonadézsma-jegyzék alapján (a mennyiség negyedben) Búza Árpa Zab Köles A dézsma összesen 1- 5 101 128 70 56 57 6-10 105 62 14 22 77 11-20 69 18 4 5 110 21-30 IS 4 43 31-^0 3 1 — 17 41-50 1 — 5 51-60 3 61-70 1 132 A korabeli feljegyzés szerint: „Obierunt 2.520. Et ultra credibiliter." BKMÖL IV. 1508/c. 1678— 1679. 5. 133 BKMÖL IV. 1510/i. 1682. 63-68. A kárt szenvedők lajstromát egy korábbi évben használt főbírói számadáskönyvbe jegyezték be. 134 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 162. 135 BKMÖL IV. 1510/i. 1689. 6-31., ill. 38-51.