Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

önkormányzat szerkezetének alakulásával, igazgatási munkájával és a tanács olykor valóban heroikus küzdelmének bemutatásával foglalkozott. Talán meglepő a következő megállapítás, de tény, hogy Hornyik Kecskemét XVII. századi gazdaságát mindössze öt oldalon vázolta fel. Ezen öt oldalon belül is a céhek működésére szánt nagyobb teret, majd megállapította: „Sokkal jelentősebb volt e korban Kecskemétnek földmivelése, de kiválólag baromtenyésztése."

109 A különféle növények termesztésére, főleg pedig a gabonával kapcsolatos legkülönfélébb szolgáltatásokra, valamint a gabonadézsmával kapcsolatos szabályozásra érthetően több esetben utalt, sok adatot idézett, de a növénytermesztés feltételeivel, a tennelésbe bekapcsolódók számának alakulásával és a terméseredményekkel nem foglalkozott. Persze nem véletlen, hogy Kecskemét növénytermesztésének szisztematikus feltárására eddig még senki sem vállalkozott, mivel feltárásához sajnos csak nagyon töredékes források állnak rendelkezésünkre. Bár az évtizedeken át vezetett adólajstromok csaknem hiánytalanul megmaradtak, de ezeket alig tudjuk hasznosítani, mivel a legfontosabb adóalapként az ún. vadszámot, vagy marhaszámot tartották nyilván. Egy vadszám hozzávetőlegesen a szarvasmarhák, illetve a lovak átlagértéke volt. A vadszám fogalmába, adóalapba vonták be a készpénzben lévő vagyont és a malmot is.

110 E mellett a harácsot, más szóval a felnőtt személyekre kivetett adót számították be a „derékadóba", azaz rendszeresen szedett legfontosabb, legsúlyosabb adóba. A török kiűzésével kapcsolatos háborúk során valamilyen formában a többi ingatlan és ingó vagyon megadóztatására is sor került. Ezeket az adóalapokat néhány statútum egyértelműen fel is sorolja.

111 Tekintettel arra, hogy a követelt adók összegét csaknem napokon belül elő kellett teremteni, és a hatóság számára továbbítani, ezeknek az adóalapoknak alapos és teljes feltárására talán nem is került sor. Azt legalábbis sajnálatosan kell megállapítanunk, hogy ilyen felmérés vagy összeírás nem maradt ránk. A dicális adózás pedig itt csak a XVIII. század elején honosodott meg. Ezek hiányát csak nagyon részlegesen tudják helyettesíteni a különféle szolgáltatásokról, vásárlásokról készült viszonylag rendszeres és az alkalmi feljegyzések jelentős száma. Ezeken túlmenően - miként erre már utaltunk is - több önkormányzati statútum, határozat is foglalkozik a maguk lakonikus formájában a gabonatermesztés egy-egy munkafolyamatával, illetve a gabonafélék értékesítésével. Bár ezeket az adatokat is lehet kamatoztatni a gabonatermesztés bemutatásakor, a legfontosabb forrásunk kétségtelenül az a pusztulástól szerencsésen megmenekült néhány dézsmajegyzék, amely a termelésben részt vevő gazdák számát és termelésük eredményét, ha nem is maradéktalanul, de kétségtelenül a legteljesebben rögzítette. A Kecskeméten élő gazdák egyik régtől fogva meglévő és féltékenyen őrzött kiváltsága az volt, hogy földesuraikkal szemben fennálló mindenféle kötelezettségeiket egy összegben, meghatározott taxa, készpénz formájában róhattak le évenként. A váci püspöktől is régtől fogva bérbe vették a tizedet, így mentesültek a város polgárai a tizedszedők zaklatásaitól, és terményeiket zavartalanul tudták betakarítani, nem kellett a tizedszedők megjelenésére, a termények becslésére várni. A város önkormányzata döntött arról, miből szed tizedet, és a terményeket maga gyűjtötte be. Sajnos ezekből a lajstromokból kevés maradt ránk, és ráadásul szinte egy sem HORNYIK János, 1860-1866. II. 165-172. BKMÖL IV. 1508/c. 3-4. Közli: HORNYIK János, II. 1860-1866. 190-191. Fennmaradt az 1689. február 10-én és az 1690 februárjában hozott határozat szövege. IVÁNYOSISZABÓ Tibor, 1991.37-38.