Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

ELŐADÁSOK - NENAD PREDOJEVIC: ANALITIKUS LELTÁRAK. TUDOMÁNYOS-INFORMATÍV ESZKÖZÖK A VAJDASÁGI LEVÉLTÁRAKBAN

ANALITIKUS LELTÁRAK TUDOMÁNYOS-INFORMATÍV ESZKÖZÖK A VAJDASÁGI LEVÉLTÁRAKBAN A vajdasági levéltárakban őrzött iratanyag legrégibb darabjai a 16. századból származnak, míg a legújabbak napjaink dokumentumai, mindezek a régió történelmi fejlődése kutatásának legértékesebb forrásaiként szolgálnak. A központi Vajdasági Levéltár mellett, mint e hálózat tagjai, még 9 községközi levéltár működik a következő városokban: Fehértemplomban, Nagybecskereken, Kikindán, Újvidéken, Pancsován, Zentán, Zomborban, Mitrovicán és Szabadkán. Az Állami Levéltár 1926-ban történt megalakulásával, ami a mai Vajdasági Levéltár elődjének tekinthető, megkezdődött a levéltári anyagok szervezett gyűjtése, védelme, rendszerezése és feldolgozása. Természetesen minden kezdet nehéz, ezek a nehézségek pénzügyi és szervezési oldalon mutatkoztak meg. Szabadon állíthatjuk, hogy az archivisztika mint szakma, egészen a múlt század közepéig nem fejlődött komolyabban e térségben, habár ehhez minden feltétel megvolt. Törvény szabályozta a közigazgatási berendezkedést és a dokumentumok nyilvántartásának rendszerét. Az irattárak és az iktatók szigorúan betartották a törvény által előírt követelményeket, a dokumentumok védelmét és őrzését, úgy az állami szerveknél, mint az igazságszolgáltatásban, tanügyben, gazdaságban stb. Ebben az időszakban a levéltár legnagyobb problémája az elhelyezés, a felszerelés és a szakemberhiány volt. A múlt század ötvenes éveiben az állam szervezetten kezdett foglalkozni a levéltári anyag átvételével, védelmével és feldolgozásával. Ezekben az években alakultak meg a községközi levéltárak (levéltári központok), amelyek már tervszerűen védelmezték a levéltári anyagot. Ezzel párhuzamosan a megfelelő levéltári épületekről, azok felszereléséről is gondoskodtak, továbbá a szakemberek számát is növelték, folytak a továbbképzések. Az 1960-as és az 1970-es években a szerbiai levéltárakban, többnyire a vajdaságiakban, már létezett egy bizonyos szakembergárda, amely biztosította az előfeltételeket a levéltári szakma komolyabb fejlesztéséhez. A Szerbiai Levéltárak Közösségén belül megalakult a Vajdasági Levéltári Dolgozók Egyesülete, a Vajdasági Levéltár megkapta a központi törzslevéltári státuszt. Az így megszervezett Vajdasági Levéltár sokat tett annak érdekében, hogy a levéltári szakma és munka a vajdasági levéltárakban szakképzett kollégákkal és szervezett keretek között működjön. Ezt állandó szakfelügyelettel és témák szerinti szaktanácsadások megszervezésével érte el. Ezek a szaktanácsadások és szakmai összejövetelek azt eredményezték, hogy létrejött az ún. „Szakmai munkáról szóló utasítás a levéltárakban" című dokumentum. Az egyik ilyen szakmai tanácskozást a Központi Vajdasági Levéltárban szervezték meg 1977. október 27-én, témája az analitikus leltár kidolgozása volt. Az összejövetel célja az analitikus leltár kidolgozásával kapcsolatos tapasztalatcsere volt, ami annyit jelentett, hogy az e témakörhöz fűződő munka első lépéseit a részvevők ekkor már megtették. Az első szakmai utasítást az analitikus leltár készítéséhez a Vajdasági Levéltár Szakszolgálata dolgozta ki 1982-ben.