Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

ELŐADÁSOK - MOLNÁR TIBOR: ANYAKÖNYVEK FORRÁSÉRTÉKE A VILÁGHÁBORÚS ÁLDOZATOK ADATAINAK FELTÁRÁSÁBAN

tatni tudják a halálesetről, fontos volt hogy a katonák azonosításra alkalmas eszközökkel legyenek ellátva. Az „igazolványjegyek" használatát már az 1870-es évektől elrendelték. Az indoklás szerint „az igazolványjegy az ember azonosságának könynyebb megállapítására, a katonai élet viszontagságai között a háborúban segédeszközül és egyszersmind arra is szolgál, hogy a hátrahagyottak polgári jogainak érvényesítése megkönnyíttessék".

1 Az I. világháború során az igazolványjegy a következő adatokat tartalmazta: az alakulat jelzetét, a katona vezeték és utónevét, katonai avatási évét, katonai anyakönyvi lapszámát, illetőségi helyét, születési évét és vallását. Az „igazolványjegyet" rézlemezből készült tokban őrizték. Az elesettek, elhunytak nyilvántartását a tábori lelkészek végezték. Az egészségügyi intézményektől és az alakulatoktól befutó jelentések a bécsi Cs. és Kir. Hadügyminisztérimba kerültek, ahol összeállították a veszteséglajstromot. A veszteséglajstrom Magyarországra vonatkozó kivonatát megkapta a M. Kir. Belügyminisztérium, amely értesítés formájában tájékoztatta az elesett katona illetőségi helye szerinti anyakönyvvezetőt az elhunyt személyi adatairól. A II. világháború során a honvédek 1936 M típusú azonosítási jegyet ún. „dögcédulát" viseltek a nyakukba akasztva. Az azonosítási jegy egy alumíniumtokból állt, két oldalán HUNGÁRIA felirattal és 10xl0-es rácsozató táblázattal, melyen a tulajdonos azonossági száma volt: - első négy szám: az anyakönyvi kerület száma, - ötödik és hatodik szám: a születési év utolsó két számjegye, - utolsó négy szám: az anyakönyvezés sorszáma volt. Az alumínium tok belsejében lévő betétlap tartalmazta a tulajdonos legfontosabb személyi adatait.

11 Az elesettek nyilvántartását, a katonai halotti anyakönyvekbe való bevezetését, és a haláleset-bejelentést a hadisír-nyilvántartó tisztek végezték, akik általában tábori lelkészek voltak. A seregtest-parancsnokságoktól befutó adatok a Honvédelmi Minisztérium (HM) 22. (veszteségi) osztályához kerültek, ahol ezek alapján állították össze a veszteséglajstromot. A veszteségi osztály intézkedett az elhunytak állami anyakönyvezéséről: a hadműveleti területen elhunytak bejegyzését az akkori budapesti IV. kerületi anyakönyvi hivatal látta el, míg a hátországban elhunytakét a területileg illetékes anyakönyvvezető foganatosította.

12 Háborús veszteségkutatás a halotti anyakönyvek alapján Az anyakönyvek forrásértékét a világháborús áldozatok adatainak feltárásában a zentai Történelmi Levétárban lefolytatott kutatáson keresztül mutatjuk be. A levéltári kutatás tárgya Zenta és Magyarkanizsa I. és II. világháborús katonaáldozatainak felkutatása volt. Az anyaországban már az I. világháborút követően sor került a háborúban elesett, elhunyt katonák adatainak összegyűjtésére. Az elcsatolt terüleBACZONI Tamás, 2004. 217-218. BÚS János-SZABÓ Péter, 1999. 8-10. Uo. 17.