Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÁLLAMÜGYÉSZSÉGE AZ 1918-19-ES FORRADALMAK IDEJÉN

A Károlyi Gyula gróf, majd P. Ábrahám Dezső által vezetett és augusztus 12-ig működött kormány ülésein tárgyaltak és döntöttek a szegedi igazságügyi hatóságok rendjének és fegyelmének helyreállításáról, átalányaik utalványozásáról, a proletárdiktatúra alatt magukat exponált alkalmazottak felelősségre vonásáról, a menekültek beosztásáról és illetményeik folyósításáról, sőt még az 1919: XXVII. néptörvény végrehajtásáról is. Az igazságügyi kérdésekben a kormány az ítélőtábla elnökének és Szász Iván fóállamügyésznek véleményét kérte ki. (Az ellenkormány megalakulása után a pécsi magyar hatóságok is Szegedre tettek jelentést.)

91 A szegedi ügyészi szervek e kormány utasításai szerint tevékenykedtek. A köztörvényi cselekményeken túl eljártak politikai jellegű ügyekben is. Ennek során „az ügyészség abból a jogi felfogásból indult ki, hogy gróf Károlyi Gyula kormánya május 31-én alakult meg, tehát csak ezen időpont után elkövetett bűncselekményekért vonhatók a tettesek felelősségre. Ilyen bűncselekmény az ügyészség felfogása szerint egy volt, a szegedi szociáldemokrata párt által (június 16-17-én) rendezett általános sztrájk, amely kétségtelenül a magyar nemzeti kormány működésének megbénítását és a proletárdiktatúrának helyreállítását célozta". Az ebben résztvevő közalkalmazottak ellen a Szegedi Államügyészség 1919. július-augusztusában több vádiratot adott be a törvényszékhez hivatali hatalommal visszaélés bűntette címén. Ezekben az ügyekben azonban vádelejtésekre, másokban pedig a nyomozások megszüntetésére került sor, mivel a francia városkormányzó rendelkezése szerint „az általános sztrájk alkalmából folyamatba tett eljárás megszüntettessék".

92 A szegedi ügyészség feladatait szaporította, hogy az ellenkormány elrendelte a korábban még a polgári demokratikus forradalom által eltörölt sajtócenzúra visszaállítását is.

93 Az I. világháború 1918. október végi befejeződésekor Magyarország területén nem voltak ellenséges haderők. A padovai fegyverszünet november 3-i megkötése után azonban - mely előírta a Monarchia hadereje számára az 1914-es határokra való visszavonulást - gyors változások következtek be. A hadsereg felbomlott, és a csapatok nemzetiségüknek megfelelően anyaországuk felé vették útjukat. A nemzetiségek saját államuk megteremtésére törekedtek, melyben a győztes hatalmak támogatását élvezték. Ilyen helyzetben az ellenséges csapatok az ország határait átlépve egyre nagyobb területeket vontak megszállásuk alá, a nemzetiségek pedig kimondták a magyar államtól való elszakadásukat. A Károlyi-kormány november 13-án Belgrádban fegyverszüneti egyezményt írt alá, amely az ország déli és keleti területein kijelölte a megszállás határát, meghúzva a demarkációs vonalat. Az egyezmény szerint „a polgári igazgatás a kiürített területen a jelenlegi kormány kezében marad. A kiürített zónában a rend fenntartására szükséges rendőri és csendőri erők maradhatnak meg". A győztesek egyúttal kikötötték megszállási jogukat is minden stratégiai pontra és helységre.

94 KELEMEN Béla, 1923. 505., 583.; Pécs és Baranya. 1929. 75. Uo. 541. GAÁL Endre (szerk.), 1991. 915. JUHÁSZ NAGY Sándor, 1945. 267.