Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÁLLAMÜGYÉSZSÉGE AZ 1918-19-ES FORRADALMAK IDEJÉN

csanak intézőbizottságával". A bevonult igazságügyi alkalmazottak június l-jétől illetményeik helyett a katonai gazdasági hivataloktól munkabér megtérítésben részesültek.

80 A szabadságok kiadására viszont nem került sor, ezért az ügyészségek vezetői előterjesztéssel éltek, hogy azt milyen mértékben és módon vehetik igénybe, mivel „a forradalom kitörése óta permanentiában vannak és voltak, éppen ezen mozgalmas időre való tekintettel, amidőn a szolgálat sokkal kimerítőbb, az államügyészség személyzetének nagy szüksége volna szabadságra".

81 A 35.995/1919. IN. E. számú, az igazságügyi hatóságok vezetőihez intézett rendelkezés szerint viszont „a háború tartama alatt a Vörös Hadseregbe be nem osztott itthon dolgozó proletárok betegség esetét kivéve nem szabadságolhatok". Kivételesen csak azok kaphattak szabadságot, „kik az illetékes munkásbiztosító pénztár orvosának bizonyítványával igazolják, hogy egészségük helyreállítása céljából" erre feltétlenül szükségük van. Ennek tartama legfeljebb három hét lehetett, „ez igen kivételes esetben, idősebb alkalmazottnál négy hétre emelhető fel".

82 A proletárdiktatúra ideológiájának megfelelően sor került az illetményrendszer átdolgozására is. Az 1919. május 4-i LXXXIII. forradalmi kormányzótanácsi rendelet kimondta, hogy „mindenki, aki a munkája után él, munkás". Ennek megfelelően eltörlésre kerültek mindazok a különbségek, amelyek korábban a tisztviselők és más alkalmazottak között voltak: a szakképzettség fokára, a vezetési alkalmasságra és a szolgálatban töltött időre figyelemmel kerültek meghatározásra a munkabérek.

83 A közalkalmazottakra nézve a május 24-én megjelent CXX. Forradalmi Kormányzótanács rendelet határozta meg az illetményeket.

84 Az 1. § a „közalkalmazott munkások" részére I-V. munkabérosztályt állított fel, melyeken belül figyelembe vételre kerültek a szolgálati évek. (1-15 év között négy fokozat volt, míg a legmagasabb bérre a 16. szolgálati évtől vált jogosulttá az érintett.) A 2. § általános jelleggel megállapította, hogy kik tartoznak az egyes bérosztályokba: pl. a I-be a szakképzettséget nem igénylő állások, míg a V-be az egyes népbiztosságok által kijelölt nagyobb hatóságok vezetői, továbbá a különleges, magasabb rendű szaktudást igénylő feladatokat ellátók. A legalacsonyabb és a legmagasabb fizetések között kevesebb mint négyszeres volt a különbség. Az 5. § kimondta, hogy az egyes osztályokba való besorolást „a szakszervezet meghallgatása után az illetékes népbiztosság javaslata alapján a Népgazdasági Tanács állapítja meg". A 6. § szerint az addigi pótlékok, segélyek, lakáspénzek, természetbeni javadalmazások teljesen megszűntek. A 9. § pedig leszögezte, hogy a megállapított munkabérek visszamenőlegesen, 1919. április 15-étől lépnek érvénybe. A rendelet végrehajtása az egyes népbiztosságok és a Népgazdasági Tanács feladata volt. Ez július 25-én megjelent 99. számú rendeletében határozta meg, hogy kik tartoznak a Forradalmi Kormányzótanács által megállapított kategóriákba. Az 56. §-ok szerint a IV. osztályba kellett sorolni a bíróságok és ügyészségek vezetésével ideiglenesen megbízott személyeket, továbbá az ún. igazságügyi előadókat (ügyéBKMÖL VII. 16. (491. d.) 1919. El. 12/2. és 1919. El. 12/3. Uo. 1919. El. A/5. Uo. 1919. El. 10/13. BKMÖL VII. 16. Budapesti Királyi Főügyészség. 2986/1919. fü. Tanácsköztársaság, 1919. május 4. 1. Uo. 1919. június 24. 1-2.