Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - ÁDÁM ANDRÁS: AZ ELSŐ KECSKEMÉTI TEMETÉSI SEGÉD-EGYESÜLET TÖRTÉNETE (1836-1868)

is a várost, hozzátéve, hogy ha újra kívánna működni az egyesület, alapszabályát át kell dolgozni. Zajzon István azonban nem nyugodott meg a döntésben! Újból folyamodott, és ennek következményeképp minden, az ügyben addig készült iratot á Helytartótanács felkért. Mindez már 1866. december havában történt, és rövidesen kezdődött a nagy változásokat hozó 1867-es év. Januárban még a Helytartótanács, ám október hónapban már a Belügyminisztérium sürgette az iratok felküldését. Lám-lám, átalakult egy birodalom, átalakult az ország, de egy fontoskodó ember alaptalan követelözését még ez a korszakos változás sem tudja szemétkosárba, de legalább is az irattár sötét mélyére temetni. Kecskeméten pedig valami ilyesmi történhetett, mert Csereklyei „kebelbéli igtató" kénytelen azt jelenteni, hogy az eddigi rendetlen irattárkezelés miatt a kért iratokat nem találja. Az iratok híján Hajós József adott részletes jelentést. E szerint az egylet ugyan nem szűnt meg, de már ő sem látott reményt arra, hogy újraéledhessen és működhessen. Javasolta, hogy a polgármester hívjon egybe egy közgyűlést, mivel ennyi év után sem ö, sem a névleg ugyan létező, de tényleges tekintéllyel nem bíró választmány már azt összehívni nem tudná. Ez a közgyűlés mondhatná ki a végleges megszűnést, és dönthetne a pénztári maradvány sorsáról. Wiszt János időközben meghalt, a pénz, a könyvekkel, iratokkal egyetemben az örököseinél volt. A jelentés a polgármesternek szólt - ez idő szerint Nagy Lajos - aki 1867. december 23-án megbízta Decsi János tanácsnokot az ügy vizsgálatával és a szükséges intékedések megtételével. Ő először 1868. január 18-ra hívott össze választmányi gyűlést, ahova a választmány tagjai: B. Kiss Mihály, Hajós József, Tatai András, Veres István, Tóth István, [?] József, Garai Mihály, és az egylet jegyzője, Nyírádi Benő mellett meghívta Wiszt János örököseit. Átvette az egylet iratokat: - fölvételi lajstrom -jegyzőkönyvek - számadókönyv - 82 db nyugta - 6 db összekötött különféle iromány. (Az átvett iratok a város irattárába kerültek, ma is megtalálhatók, igen fontos forrásanyagok!) Pénz azonban nem volt. Decsi János fölszólítása alapján, az örökösök később a pénztári maradványnak megfelelő összeget befizették. A gyűlésen B. Kiss Mihály, egyesületi biztos, és Veres István kivételével mindenki megjelent és a jelenlévő „...választmányi tagok azon nyilatkozatott tették: hogy az egyesületet már nem kell feloszlatni mert önnön magában tökéletesen feloszlott, lenni megszűnt, ők, mint választmányi tagok olyannak lenni szinte megszűntek, magukat társasági tagnak sem tekintik...". A pénztári maradvány tagok közötti arányos felosztását célszerűtlennek ítélték, „...a társaság bonyolódott viszonya miatt alig eszközölhető, meggyőzhetetlen nehézséggel járna [...] egyes tagoknak oly csekélység jutna, hogy az tekintetbe nem vehető...". Ezért, közmegegyezéssel, a városi szegények megsegítésére, egészen pontosan „...a városunkbeli koldulás eltörlésére alapított tőke gyarapítására..." ajánlották fel. Tájékoztatás után a Belügyminisztérium tudomásul vette a döntéseket, és erről levélben értesítette „Kecskemét város közönségét", hozzátéve, hogy a panaszost követelésének kielégíthetetlenségéről értesítette. E levél felzetén az alábbi rájegyzést találjuk: „...érkezett 1869. máj. 24. Irattárba teendő!"

90 BKMÖL IV. 1609/b. 494/1867.