Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - ÁDÁM ANDRÁS: AZ ELSŐ KECSKEMÉTI TEMETÉSI SEGÉD-EGYESÜLET TÖRTÉNETE (1836-1868)

feles. Böde Zsuzsanna Tiszt. Bélák József, professzor Bóna Pál, csizmadia mester Buttinger Imre Búzás János, magyar tímár Czolner Ferenc úr Dömötör Lajos, ügyvéd Ns. Feretzy Bertalan Gróger Mátyás, kalapos Ns. Kalotsa Terézia Katona Jószef, takács Károsi László, pintér Kiss István, az eklézsia drabantja Kutsár András, koldus Landinberger Tóbiás, kesztyűs Ns. Muraközi János Ns. Muraközi József Mayer Ferdinánd, festő Méhes István, kereskedő Polyák Mihály, só mérő Rúzsa Péter, juhász Rúzsa Antal, kupec Rideg Nagy István, drabant Ns. Sipos Imre, professzor Skultéti János, kvártély mester Szabó Márton, kapitány Szabó Mihály, csősz a Széktóban Szappanos József Szálai Sándorjárom csináló Szigeti Ferenc, húrgyáros Tichy Lőrinc, ötvös Tiszt. Tatay András, professzor Ns. Tormássy László Tar István, böllér Vida István, városi sáfár Vígh Ferenc, ókécskei jegyző Wiszt János, tanuló Folytatható lenne még a sor, hiszen csak néhányat emeltem ki a több mint ezerhatszáz névből. Azok közül, akik megérezték, hogy valami fontos kezdődött. Nem néhány ember izgága fontoskodását látták, hanem a segítő szándékot. Nem riadtak vissza az újtól, nem mögöttes szándékokat kerestek, nem azt kérdezték, miért jó ez a szervezőknek; tudták - nekik, mindannyiuknak lesz jó. Vannak, akik közismert személyek, nevüket őrzi a városi krónika, emléküket az utókor. Vannak, akik akkor fontos személyek voltak, de nevük már csak sárguló levéltári iratokban található, és vannak, akik csak tették a dolgukat, éltek és meghaltak csendesen, nyomtalanul. Vajon ki tud valamit is Kutsár András koldusról?! - s neki vajon jutott-e eszébe olyasmi, hogy egy temetési egylet névjegyzéke évszázadokra őrzi meg majd a nevét? Valószínűleg nem.

77 Az egyesület lehetővé tette, hogy valaki másik személyt is beírathasson, és ha helyette rendszeresen fizette a járandóságot, az illető halálakor a temetésére járó összeget megkaphatta. így a teljesen vagyontalanok, jövedelemmel nem rendelkező személyek is tisztes temetésben részesülhettek. „Kiss Mária, Szabó István özvegye, kiért fizet ennek utána Szálai Sándor Járom Csináló." - írta Wiszt János az egyik felvételi jegyre, majd még magyarázatképpen hozzáfűzte: „Az eredeti Nyugtatványnak meg semmisítése mellett mely Szabó Istványnál van, aki édes Anyjáért fizetni meg szűnt, [Ki tudja mért? Talán elszegényedett, vagy családi viszálykodás miatt, vagy tán, hogy meghalt időközben?] adtam alól írt napon Szálai Sándornak ezen másat."

78 Itt egy, bizonyosan önálló jövedelemmel nem rendelkező özvegyasszonyról esett szó, de tudunk olyan esetekről is, amikor egy gazdákodó az állandó napszámosát íratja be, biztosítva őt ezáltal arról, hogy illendő temetést kap. BKMÖL X. 221/a. 1. kötet. Uo. 4. doboz. 4.