Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)
TANULMÁNYOK - ÁDÁM ANDRÁS: AZ ELSŐ KECSKEMÉTI TEMETÉSI SEGÉD-EGYESÜLET TÖRTÉNETE (1836-1868)
E tekintetben két forrás található: a pénztárnoki számadókönyv és a számadások és határozatok jegyzőkönyve. A legtöbb esetben a két forrás azonos adatokat tartalmaz, de néhány évben eltérő számokat találni. Az eltérések okára nem sikerült fényt deríteni, ezért a táblázatban egységesen a tételes számadókönyv évenkénti öszszesítéseit közlöm. Az előzőekben már esett szó arról, hogy bevezetésre került az egységes hivatalos pénznem, az osztrák értékű forint (1859). Az egyesület számadásait továbbra is pengőforintban készítette el, csak az összesítéseket, azon belül is csak a pénztári maradvány összegét számította át. Tanulmányomban az egységesség érdekében minden pénzügyi adatot pengőforintban közlök. A számadás - ma úgy mondanánk: éves mérleg - minden évben, az egyesület megalakulásához igazodva, szeptember 22-én történt. Kivételt képez az utolsó, az 1864-es év, mert ez december 11-el zárult. Látható, hogy az 1849-ik évi számadásban 636 pfrt. 6 kr. egyenleg mutatkozott, mégis az alaptőke mindössze 100 pfrt. és 6 kr. E látszólagos ellentmondás a Kossuth-bankók kivonásával van összefüggésben, és az egyleti jegyzőkönyvekből részletesen megismerhetjük a történteket. Elsőként az október 14-i választmányi ülés foglalkozott az üggyel: „...a társaságból 9 kimúlt tagot illető fizetés ki nem fizettethetett a miatt, mert a magyar bankjegyek, melyekkel történhetett volna a fizetés, a forgásból kimentek, és így a társaság tagjaitól az illető 10 pxrok be sem szedettek...". Négy nappal később már a teljes tőkéről határoznak - bizonyára igen keserű szájízzel - így; „...felsőbbi rendeletek folytában az úgynevezett Kossuth féle magyar bankjegyek be szedése elhatározva lévén [...] pénztárnok úr azokat az illető helyre adná által." A pénztárban ekkor 138 db, különböző címletű magyar bankjegy található, összesen 536 forint értékben, közte két százforintos 10 db tízforintos és 40 db ötforintos. Mivel „...az évi számadás alkalmával a társaság alaptőkéje mindenkor ezüst pénzben, mint melybe a részvényesek által be tétetett, szokott előmutattatni [...] pénztárno úr mutassa ki [...] miként változott, által a közbejött pénzzavarok alatt különösen oly nagy értékű [é. névértékű] magyar bankjegyekre...". Wiszt János ezzel kapcsolatban a következő magyarázatot adta: - az alaptőkét „ előbb ausztriai bankjegyekké, később pedig az ismeretes pénzforgás miatt magyar bankjegyekké változtatván által jul. 27-én pedig ezen bankjegyek kormányilag érvéntelenítettvén, azokat, mint nem tulajdonát mint közpénztárnok el nem költhette...". 1849. június hónapban rövid idő alatt 8 halottja volt az egyletnek, így - fennállása óta először - a teljes tőkét ki kellett fizetni. A bejött „...apró bankjegyeket a katonaság számára nagyobbakra kéntelen volt váltani..". 54 Ugyanis a begyűjtött Kossuth-bankóknak egy részét nem semmisítették meg a katonák, hanem ők maguk avval fizettek, viszont másoknak tilos volt azt egymás között elfogadni. 55 Az egyesület pénzügyeinek kulcsszereplője a pénztáros volt. O adta a felvételi nyugtát, kezelte és őrizte az egylet pénzét - mint tudjuk ezért teljes vagyonával felelt - ő fizette ki a temetési járandóságokat. A tagokkal leginkább ő tartott kapcsolatot, részben személyesen, részben a pénzszedők által. Következésképp vagyonos és közmegbecsülésnek örvendő személynek kellett lennie. Érthető hát, hogy a közbeszédben, de gyakorta hivatalosan is a pénztárnok nevével jelölik az egyesületeket. A Kecskeméti Első Temetési Segéd-egyesület pénztárosa Wiszt János volt. BKMOLX. 221/a. 2. kötet. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: Kecskemét 1848/49-ben. Kecskemét. 1990. 200.
