Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)
TANULMÁNYOK - ÁDÁM ANDRÁS: AZ ELSŐ KECSKEMÉTI TEMETÉSI SEGÉD-EGYESÜLET TÖRTÉNETE (1836-1868)
Mindez - az akkori hivatali hierarchia bürokratikus gyakorlatának megfelelően egyben nem kevés adminisztratív feladatot, jelentési kötelezettséget jelentett a város vezetőségének is. Nem sokkal később - 1851. februárjában - immár nem „puhatolás által", hanem hivatalos úton kértek jelentést a működő egyesületekről. Kecskemét város ekkor még hat temetési egyesületről tett jelentést. (Egy „Cassinó" és egy „Példánygazdasági" egylet mellett.) 9 Még ugyanez évben, szeptember 30-án - két Főnöki, ill. főszolgabírói utasításra hivatkozva - újabb jelentést küldött a város 10 , majd november 29-én ismét. Hangsúlyozta, hogy „...városunkban csak nem politicai egyletek léteznek...", és alapszabályaikat előzetesen jóváhagyatták." Ezt bizonyítandó az alapszabályokat meg is küldik. Lehet-e hát csodálkozni, hogy az 1852. augusztus 15-i jelentés már csak két működő egyesületről tud számot adni: az első, azaz a Temetési Segéd-egyesület és az Öröklő és Tőkét-alapító Temetkezési Egylet. 12 A megszűnt négy egyesületről kevesebbet tudunk, de azért azt megállapíthatjuk, hogy a megszűnésüket alapvetően megrendült pénzügyi helyzetük okozta. Egy pénzügyileg amúgy is megrendült egyesület nyílván nehezebben állt ellen az önkényuralmi adminisztráció támasztotta követelményeknek. 1852. november 26-án császári nyílt parancs jelent meg az „egyletekre" vonatkozóan. Ez valamennyi egyesületi formára - ide értve még a részvénytársaságokat is - kiterjedően szabályozta az alapítás lehetőségeit, az engedélyezést, a felügyeletet. Meghatározta az alapszabály tartalmi követelményeit is. Világosan ki kell tűnni, egyebek mellett az egylet céljának, a módnak, amellyel ezt el kívánja érni az ügyvezetés rendszerének, a tagok jogainak és kötelezettségeinek, esetleges vitás ügyek intézési módjának, a föloszlás körülményeinek (9. §.). Közhasznú egyesületekben ilyenek a temetkezési egyletek is - kötelezően előírta egyleti választmány állítását, valamint, hogy munkájukról, legalább évente egyszer számot kell adjanak (13. §.). Ez lényegében közgyűlés tartására teremtett jogi lehetőséget. A már jóváhagyott alapszabályok módosítása csak ismételt engedélyezés után hatályos (21. §.) Valamennyi egylet az állami igazgatóság felügyelete alá tartozott, ez volt jogosult azokat ellenőrizni, s ha szükségesnek találta, erre „országfejedelmi biztost" nevezhetett ki (22. §.). Végül az utolsó, 28. §. azt is kimondta, hogy a rendelet a már működő egyesületekre is vonatkozik! 13 Ez első lépésben azt jelentette, hogy az egyesületeknek, ha továbbra is működni akartak, fennmaradásukhoz engedélyt kellett kérni. A még megmaradt kecskeméti egyesületek (két temetkezési és a Cassinó Egylet) ezt, a város 1853. március 3-i levelének tanúsága szerint meg is tették. 1 A fönnmaradásnak azonban további feltétele volt, hogy át kellett dolgozniuk az alapszabályokat, és jóvá kellett azokat hagyatni. A jóváhagyás azonban ezúttal már nem a helyi önkormányzat hatásköre, hanem a helytartótanácsé. A kecskeméti temetkezési egyletek sokat küszködnek alapszabályaik átdolgozásával, illetőleg elfogadtatásával. A küzdelmekről a későbbiekben részletesebben is lesz szó, most csak 9 BKMÖL 1609/b. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok (a továbbiakban: IV. 1609/b.). 1851.3.426. 10 Uo. 11 Uo. 12 BKMÖL IV. 1609/b. 1852. 3. 97. 13 Magyarországot illető országos kormánylap. IV. évf. 1. sz. 1853. 14 BKMÖL IV. 1609/b. 1853. 9. 67.
