Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: KECSKEMÉT SZEREPE A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARCBAN

Tizenharmadik tized. Demeter Gergely: 312. Tizennegyedik tized. Csáki Dávid: 313. Tizenötödik tized: Bede János: 388. Superalt 88 kenyérrel. Tizenhatodik tized. Dékány György: 165. Tizenhetedik tized. Kamarás János: 303. Tizennyolcadik tized. Nagy Márton: 286.

2 N. B. 10. Junii. 4 szekérre raktak 1500 kenyeret. Tizenegy szekeres 7. et 8. Junii vittek el a militia számára 3240 kenyeret. Die 9. Junii. Kenyér 1900, hat szekéren. BKMÖL IV. 1510/i. 1640-1707. 217-220. Töredékek. 1 Összesen. Minden tizedben négy-tíz tételt jegyeztek fel. Az egyszerűség és a helytakarítás érdekében minden esetben összegezzük ezek számát. 2 Összesen: 5408 darab kenyér. Die 24. Junii. Négy szekéren vittek be solti sáncba a militia számára 1440 kenyeret. Die 29. Junii. Ugyan négy szekéren vittek kenyeret nro. 1574. Item eodem die Károlyi uram táborára három szekéren 1100 kenyeret. Eodem die az táborra vittek tizenkét szekér lisztet. Die 3. Julii. Szűcs János uramék Halas felé két szekéren vittek 1000 kenyeret. Die eodem. Urunk táborára szekéren vittek Ocsára 1508 kenyeret. Uo. 241. Természetesen ez esetben sem lehet teljes a lista. Itt is utalnunk kell a sajátos körülményekre. A lakosság fogyasztásán felül ilyen tömegű kenyérnek a kisütése egyrészt igen sok időt vett igénybe. Másrészt tudatosítani kell, hogy Kecskemét környékén az erdőket a hódoltság alatti szertelen követelések miatt szinte teljesen kiirtották. így a szükséges tüzelő előteremtése is alig leküzdhető gondot jelentett. Nem árt utalni arra is, hogy az évnek ezekben a hónapjaiban éppen csak megkezdődhetett az aratás. A város és a lakosság ezekben a hetekben volt a kenyérgabona legnagyobb szűkében. Az élelem ilyen mérvű kivonása a városból csaknem tragikus következményekkel járt éppen azokban a hetekben, amikor a legnehezebb mezőgazdasági munkák idején legnagyobb szükség lett volna az élelemre. Ezek után azt már csaknem felesleges említeni, hogy a korabeli szárazmalmokon ilyen tömegű lisztet megőrölni ugyancsak rendkívüli munkának számított, amely szintén a mezőgazdasági munkáktól vette el a legnagyobb dologidőben az igaeröt és a munkás kezeket. KENYÉRSÜTÉS ÉS SZÁLLÍTÁS 1705. július 5. - július 7. Anno 1705. die 5. Julii. Hordtak be a tizedekbül azon kenyereket, melyeket az kiosztott lisztbül sütöttek: Első tized. Sándor Márton hozott be kenyeret nro. 217. Második tized. Szabó István hozott kenyeret 146. Kerekes István adott 48.