Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: KECSKEMÉT SZEREPE A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARCBAN

parancsnok jó szándékát 2000 rénes forinttal és 1938 osztrák mérő gabonával igyekeztek megnyerni. Bercsényi Miklós kuruc generálisnak 100 aranyat, Károlyi Sándornak 200 tallért, a fejedelemnek pedig négy pompás lovat küldtek ajándékba. Ezek a gesztusok egyik helyen sem jártak sikerrel. A korábbi évtizedekben gazdaságilag kimerült város az újabb csapásokat, az újabb és irreális követelményeket nehezen tudta kezelni. A követelések teljesítése érthetően többször késett. Ezért Vay Ábrahám december 3-án a tokaji táborba rendelte Kecskemét három vezető emberét. A fejedelem eleinte vasra akarta veretni őket, végül fogadkozásaikra megengesztelődött, és szabadon bocsátotta őket. Kevésbé volt szerencsés a nagykőrösi és a kecskeméti jegyző, akiket Bécsbe küldtek, hogy Savoyai Eugént a rácok megfékezésére kérjék. Őket tettükért vasra verették, és másfél hónapon át börtönben tartották. Végül a két város csak tetemes ajándék kifizetésével tudta elérni szabadulásukat.

7 A szabadságharc első évében, 1704 derekáig Hornyik János számításai szerint Kecskemétet 15 ezer tallér veszteség érte a különféle rablások, sarcolások és kifizetések révén, nem szólva a beszállásolások keserveiről és a közel ezer katona kiállításából adódó károkról.

8 Tekintettel arra, hogy Rákóczi délvidéki hadjárata nem járt sikerrel, sem a rácokat nem tudta megfékezni, sem a labancok szegedi fészkét nem tudta felszámolni, így a korábbi veszedelmek állandósultak. Ennek ellenére a nagy próbatételek csak a következő években nehezedtek a városra. Két éven át csaknem állandósult több száz, olykor több ezer katona ellátása, beszállásolása, szállítása. Ezek hatására küldte levelét a tanács Károlyi Sándornak, melyben tudatták: „Az elkeseredett szegény lakosoknak tehetetlenségét olly valósággal írhatom Kegyelmednek, ... készebbek közönségessen [együttesen] ezen nyavalyás helyeket pusztán hadni és elszéllyedni." Sem a levelet író tisztségviselő, sem a lakosság nem sejtette, hogy a terhek és a szenvedések igazi tömege csak ezután szakad nyakukba. A várost 1705 nyaráig a szertelen terhek és a zaklatások újabb sora követte. A városban lévő állapotokról Rákóczi Ferenc fejedelmet egykori nevelője, Bárkányi János, a helyi ferences rendház gvardiánja tájékoztatta: „Nem tartóztatom pennám Fejedelmi Méltóságának udvarlásaiul, minthogy magam praesentiáját tartóztatnom kell az mostani úti jarástul, tartván földünkön kóborló katona és rácságtúl, kik városunkhoz egy mérföldről Fejedelmi Méltóság vitézit elkapván, 16 vagyis többet, négy itt lakos kaszásokkal, kiknek veszedelmek az kóborlás miatt esett. Mert az ide rendeltetett had több károkat tészen, Kegyelmes Méltóság, mint a rabló ellenkező rácság. Kiknek jóllehet kenyerek, vágójok kiadatik, mégis se zendült s érendő vetéseknek, se kevés megmaradt nyáj seregeknek meg nem engednek, hanem minden tekintet nélkül fogyattyák mind a városbelieknek, mind magunk koldulásával szerzett szent alamizsnánkat. E kor egyik sajnálatos szokása volt az, hogy a főurakat, katonákat, hivatalnokokat csak „discretioval", azaz ajándékokkal lehetett megközelíteni, esetleg jobb belátásra bírni. A kuruc katonák és tisztek is elvárták a bőséges discretiót. Az idézett ajándékok kifizetése a forrásanyagban fellelhető. HORNYIK János, 1860-1866. IV. 63-64. Ez kb. 1500 szarvasmarha árával volt egyenlő. BANKUTI Imre, 1998. 12-17. A gvardián arra utal, hogy a kurucok még a rendház húsz bárányát is elprédálták. A forrásanyag érzékelteti, hogy csak a katonák borral kapcsolatos igényei milyen rendkívüliek voltak.