Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

Birtokai megszerzésének idejét pontosan nem tudjuk ugyan követni, de a végrendeletében foglaltak alapján képet alkothatunk eredményéről. Krisztina leányának a Széktónál levő szőlőhegyen egy négy és fél pásztás részt hagyott, amely több mint négyszáz útból állott, és értékét 1200 forintra becsülte. Eszter leányának ugyancsak a Széktónál levő szőlőjéből további két paszta jutott, amelyet 600 forintra értékelt, tehát kb. 200 útból állhatott. Sándor fiának a Hegedűs közön lévő, úgynevezett Vadas-szőlőt hagyta örökül, amelynek méretére és értékére vonatkozóan nem tett említést. Kisebbik fia, Gergely két szőlőt örökölt: a Kiskőrösi közön, az úgynevezett Balla-szőlőt és a közelebbről meg nem határozott Gábor-szőlőt. Miként utaltunk már rá, az előző évtizedekben is olyan jelentős mennyiségű bort termelt a család, hogy abból számottevő mennyiséget tudott értékesíteni. A város kocsmáiba 1789-ben Ladányi Boldizsártól két hordóban 18 akó bort vásároltak meg, amelynek értéke 70 Ft, 12 xr volt. Ugyanebben a nyilvántartásban Ladányi Gergely, a város főjegyzője 24 hordó bort szállított, amely 213 és fél akó volt (kb. 120 hl), és 726 forintot kapott érte.

249 A következő években már lényegesen kisebb tételeket rögzítettek neve után. 1791-ben 70 akót, 92-ben 101 akót, és később is a századfordulóig 53-104 akó közötti mennyiséget szállított. Nem lehetetlen, hogy a korábbi évben üres edényeit másoktól vásárolt musttal töltötte fel, és ezeket is értékesítette. A polgári forradalmat megelőző állapotokat, a szőlőműveléssel kapcsolatos munkálatokat és kiadásokat elsődlegesen III. Gergely gazdálkodásán és feljegyzései segítségével lehet elfogadhatóan rekonstruálni. Miként utaltunk már rá, apjától két szőlőt örökölt. Akkor még nem történt említés a Kápolnai tanyán telepített szőlőről, tehát ennek ültetése minden bizonnyal III. Gergely nevéhez köthető. Az 1840-ben és 1843-ban készített hivatalos vagyonbecslésben viszont már a jegyzőkönyvbe vett értékek között találjuk ezt is. Első helyen a Széktói hegyen lévőt jelölték meg, amely kb. 500 útból állott és 2000 forintra becsülték. Az Új-szőlőkben, Úrihegyben lévő szőlője 800 útból állott és 4000 forintra taksálták. A Mária-kápolnánál levőnek külön sem nagyságát sem értékét nem határozták meg, hanem csak azt, hogy jobbára szántóföld „és melyen szép szőlő és erdőcske is vagyon".

250 A feljegyzések alapján arra következtethetünk, hogy 1848 táján már négy különálló szőlővel rendelkezett Ladányi Gergely, mivel húga szőlőjével kapcsolatos gondokat is ő vállalta. Már ezekben az évtizedekben a jobb módú gazdák sorra kapáslakásokat építettek a telepítéssel egy időben, annak érdekében, hogy a felmerülő munkákat könnyebben tudják szervezni. A ránk maradt feljegyzések szerint utolsó éveiben a Sárgaházi szőlőbe kapásnak Györki Jánost, a Balla-szőlőbe Domokos Jánost, a Kápolnai tanyán 1843-ban 4000 forintra becsülték! Valójában ennél jóval nagyobb értéket képviselt. BKMÖL IV. 1504/c 172. 1843. Ez az összeg éves hivatali fizetésének, bérének kb. másfélszerese volt. Ötszáz forinton felüli összeget ebben az évben nyolc szállító kapott. Ladányi Gergelynél nagyobb mennyiséget viszont csupán kettő, akik kereskedők voltak. BKMÖL IV. 1510/a 1788/89 és 1800/1801 közötti évek. Borok vásárlása. BKMÖL IV. 1504/c 172. 1840, ill. 175. 1843. Méreteire enged következtetni az a tény, hogy itt is külön házat épített egy kapás számára. Érthetően az egyes szőlők értéke jelentősen eltért egymástól. A hivatalos vagyonbecslésekben fellehető néhány adat ezt jól érzékelteti: Szekeres Pál 680 út szőlője 4500 forintot ért (a=6,62 váltóforint). Végh József 100 útból álló szőlője 1200, Soós Sándor 190 út szőlője a=6,3 vft. Újházi Kováts Pál 260 út szőlője 3000 vft. (a=l 1,5).