Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

Természetesen ez a mennyiség eltörpült az éves termés mellett. A 40 véka kétszeres ára mindössze 71 pft és 20 xr., a 37 véka árpa ára pedig 33 pft. és 55 xr. volt.

219 Ez az áttekintés kétségtelenül a kívánatosnál summázottabb, de az időnként hézagos adatok többet nem tesznek lehetővé. Kétségtelen viszont, hogy a korrekt adatok sora révén így is minden eddiginél megbízhatóbb képet lehetett a Kecskemét környéki gabonatermesztésről felvázolni. Azt pedig feltétlenül dokumentálja, hogy a Ladányi-birtokon a XVIII-XIX. század fordulóján a gabonatermesztés az egyik legfontosabb ágazat volt. Ennek egyik alapvető célja a család, a gazdaságban dolgozók ellátása és a jelentős állatállomány takarmánnyal való ellátása volt. Nem indokolt annak feltételezése, hogy az 1853-ban és 1854-ben az árverések során értékesített mennyiséghez hasonló került volna egy-egy évben értékesítésre. Mivel elsők között az állatok jelentős részét adták el, a takarmányozáshoz kevesebb szemes terményre volt szükség. Azt viszont nagyobb kockázat nélkül megfogalmazhatjuk, hogy a több birtokon termelt gabona együttes értéke sem érte el, de legalábbis érdemben nem haladta meg a juhászatból származó bevételt. A következő évtizedekben a vasútvonal kiépítése, az ipar jelentős bővülése után a gabonatermesztés gazdaságossága országosan jelentősen megnőtt. így a kecskeméti gazdák körében a XIX. század második felében ez az ágazat fokozatosan előbbre került, a rideg állattartás pedig még tovább zsugorodott a város határában és az egész Homokhátságon. cl Kapás- és ipari növények A szántóföldi növénytermesztésen belül, és főként a városhoz közeli kertekben már a XVII. században jelentős teret kaptak a különféle kapásnövények. Többségük eleinte a konyhakerti növények közé tartozott. Kecskeméten ezek mindvégig kívül maradtak mindennemű adóztatáson és tizedelésen, ezért fajtáikról, termésük létéről és nagyságáról még hozzávetőleges adataink sincsenek sem a város egészét illetően, sem az egyes családi gazdaságokon belül.

220 A Ladányi-birtokokon termelésükről is csak a korszak legvégéről vannak adataink. Az azonban kétségtelen, hogy a háztartás igényeit részben a szőlők melletti veteményeskertek, részben pedig a szántóföldek révén maguk ki tudták elégíteni. A szántóföldi növénytermesztésen belül a XVIII. század derekától a XIX. század derekáig terjedő időszakban a legfontosabb változást a kukorica eredményezte. Nincs még egy kultúrnövényünk, amely aránylag rövid időn belül olyan magasra ívelő pályát futott volna be mint ez. Kezdetben, mivel tenyészideje a gabonáétól jelentősen eltért, zavart okozott a szántóföldi termesztése, ezért inkább csak kertekbe vetették, vagy csak a nyomások peremén biztosítottak számára helyet. Szárát törés után eleinte csak extenzív formában hasznosították. Nem vágták le, hanem ráeresztették a jószágot.

221 Folyamatos elterjedését az Alföldön nehéz nyomon követni. Békésben már 1694-ből van rá utalás, Szegeden 1719-ből való az első adat, a Jászságból viszont csak a XVIII. század derekáról. Kecskeméten a legkorábbi feljegyzés 1735-ben kelt: 219 BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I/LL. 220 Ezek termesztéséről rövid összefoglaló található: IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1994. 42-44. 221 WELLMANN Imre, 1962. 340-342.