Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

véka, a 6 baglya árpából 48 véka, a 30 csomó zabból pedig 54 véka. A 2,5 csomó köles (feles) termése 10 véka lett.

210 A várostól bérelt szentkirályi 75 holdas területnek csak egy kisebb részét szántották, a nagyobbik része kaszáló volt. Itt 1852-ben csak 31 véka zabot, 1853ban pedig 13 baglya zabot vettek leltárba, amelynek terméséből 58 véka szemet feltételezve 32 pft. és 52 xr. értéket valószínűsítettek. Az eddig említetteken kívül Baracson bérelt birtokon folyt egy ideig gabonatermesztés, ahol a nyilvántartás szerint 1851-ben a részen kívül 719 csomó rozs és 136 csomó árpa termett. Tehát a részeseknek járó tized beszámításával 799 csomó rozzsal és 151 csomó árpával kell számolnunk. Ez igen komoly mennyiség. A következő évben, 1852-ből a következő feljegyzést találjuk: „...vetés után mértünk Benén 249 pesti mérőt, azaz 747 vékát. Eladtam mérőit 97 Ft. 30 xr, ráadást minden százra két két vékát, fizető 245 mérő, vagy 735 véka. Felküldtem Ürbőre 404 vékát, fuvarbér: 67 Ft. váltóban." Ezek a számok is igen jelentős vetésterületre engednek következtetni. Az 1853. évben viszont semmi adat nem utal arra, hogy Baracson bármiféle gabonatermesztéssel kapcsolatos tevékenység folyt volna. Az igen nagy területű ürbői birtokon történő gabonatermesztésre vonatkozóan nincs egyértelmű adatunk. Az 1852. május 3-án készült feljegyzés szerint „Szikra János Ürbőn eladott 400 véka rozst (a=12 Ft. 15 xr.) 96 véka kukoricát...". Ez viszont nem jelenti azt is, hogy ott termesztették azt. Annál is inkább, mivel a korábban már idézett rész arra utalt, hogy Baracsról küldött fel a gazda 404 véka rozst vagy árpát. A jobb áttekinthetőség végett mindenképpen célszerű az egyes gabonaféleségek termésének összesítése. Ehhez az 1853. év leltárai adnak leginkább megbízható adatokat. Tekintettel az egyes birtokok viszonylag gyenge minőségű talajára, tisztabúzát csak kevés helyen lehetett termeszteni. A két helyen rögzített termés mennyisége 414 véka volt, amely kb. 124 mázsának felel meg. Mivel ennek vékáját 1 pengőforint és 12 krajcárra becsülték, értéke 496,8 pengőforint volt. Kétszerest ugyancsak két tanyán termeltek, mivel a benne lévő búza igényelte a jobb talajt. Ebből 1853-ban 1221 vékát gyűjtöttek be a szérűkön, amely kb. 365 mázsának felel meg. Ennek vékáját az árverésen 1 pengőforintban határozták meg, így az egész termésnek az értéke 1221 forint volt. Közismert, hogy a rozs a homokos talajon is elfogadható termést biztosít, ezt hat helyen is vetették. Az évi termés 768,5 véka lett, amely kb. 207 mázsával egyenlő. Ennek az értéke is vékánként 1 pengőforint volt, így az összérték 768,5 Ft. Bár az árpa jó minőségű talajt igényel, négy tanyán is termelték, mivel még ekkor is ez volt az egyik legjelentősebb szemestakarmány, tehát még viszonylag gyengébb hozam esetén is elfogadhatóan rentábilis lehetett termesztése. így talán érthető, hogy ebből a gabonából csépeltek legtöbbet az év során. A termés 1522 véka lett, amely kb. 366 mázsát jelentett. A vékánkénti értéke 54 pengőkrajcár volt, és ennek alapján 1359,9 pengőforintot (339 975 váltóforintot) ért. Itt viszont feltétlenül meg kell említenünk, hogy Pákának az átlagosnál jobb minőségű talaja volt.