Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

komat, az ott lévő épületekkel edgyütt...". Szentkirályon egy kaszálót és két kisebb erdőt. Mindezeken túlmenően érthetően ő is megkapta apja gulyabeli marháinak és méneses lovainak a felét. Bár a becsült értékek itt sincsenek feltüntetve, de kétségtelen, hogy a III. Gergelynek jutott örökség valamivel még nagyobb is volt, mint Sándor jussa, mivel rá apja lényegesen kevesebbet költött. Az egykori főjegyző és főbíró Ladányi Gergely egyéb értékeiről érthetően keveset tudunk, mivel ezekről a végrendelet nem szól. Egyetlen kivétel, amely érzékelteti, hogy ezek is átlagon felüliek lehettek, István fia számára hagyott két tárgy: az egyik „Mária Terézia függő arany mejjeképével gazdag arany lántz" és egy arany pikszis. Annak ellenére, hogy pénzben nem tudjuk megközelítően sem rögzíteni a nyolc örökösére hagyott értékeket, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a végrendelkező hatalmas vagyont oszthatott szét. Elmondhatjuk róla, hogy sok-sok paraszti birtok, sok-sok telkes jobbágy javaival volt mindez egyenértékű. A szabadalmas mezőváros társadalmának erőteljes tagoltságát jól érzékelteti, hogy a városban több hozzá hasonló birtokot felhalmozó gazda is élt, akikről joggal állíthatjuk, hogy a sok száz zsellér és a több mint másfél ezer törpegazda között egyenesen „parasztnábob"-ok voltak. Nyolc örököse közül kizárólag III. Gergely vagyoni állapotának változásait tudjuk a két időponton belül dokumentálni. Az első vagyonismertető alapján érthetően az atyai örökségről is tájékoztatást kapunk. Ez képezte ugyanis gazdálkodásának alapját, még ha kétségtelen is, hogy egyik-másik örökölt birtokot időközben számottevően bővítette. Ladányi III. Gergely vagyonának alaposabb ismertetését az teszi lehetővé, hogy 1839 augusztusában Fáy András hosszas erőfeszítései eredményeként megnyílt az első hazai takarékpénztár, amelytől a kecskeméti gazdák is hitelt kívántak felvenni.

80 A kellő fedezet biztosítása érdekében a pénzintézet a szükséges körültekintéssel járt el, így a helyi gazdák kénytelenek voltak arra kérni a városi tanácsot, hogy vagyonukat szakértők bevonásával becsültesse fel, és erről hiteles jegyzőkönyvet készíttessen, amelyet azután a takarékpénztár bizonyítékként használhat. A következő évek során kb. kéttucatnyi erősen eltérő vagyoni helyzetű kecskeméti gazda tett kísérletet arra, hogy kölcsönt vegyen fel, és ennek érdekében vagyonukról körültekintő becslések készültek. Ladányi III. Gergely első alkalommal 1840. január 27-én készíttetett egy vagyonfelmérését. Ennek bevezető sorai: „Alól írottak helybeli lakos nemes és nemzetes Ladányi Gergely úrnak javait jó lélek esméretünk szerént és ha szükséges esküvésünkkel is készek lévén megerősíteni a következendőképpen becsültük légyen meg váltóforint értékben, úgymint...".

81 A korabeli tökehiánnyal kapcsolatos gondokat érzékelteti a következő két észrevétel. Kazinczy Ferenc panaszolta: „...Nekem az volt minden szerencsétlenségem elejétől fogva, hogy pénzt nem kaptam kölcsön, s a nélkül, hogy az ember vessen, nem arathat...". Pulszky Ferenc írja emlékirataiban: „...atyám panaszkodott, hogy kevés a pénze, vagy egyáltalán semmi sincs, bár pincéje és csürjei tele vannak...". Idézi: MÉREI Gyula, 1948. 97-98. A vagyonbecslést Bódog Antal szenátor, Bozsó János, a város egyik leggazdagabb gazdája és Kész István végeztééi. BKMÖL IV. 1504/c 172. 1840.