Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)
ÖSSZEFOGLALÓK
tatás államosítása, a vádhatóság külön szervezetbe foglalása. A bírósági szervezés során a népesség számára, a települési viszonyokra, s a közigazgatási beosztással való összhangra voltak figyelemmel. Ekkor került kialakításra Pest-Solt megye, amelynek a székhelye Kecskemét lett. A város igazságszolgáltatási központtá is vált, ahol kezdetben önálló járásbíróságot, majd 1854-től megyei törvényszéket állítottak fel. Az új szervezetben államügyészség is működött. Az új igazságügyi hatóságok kodifikált joganyag alapján, és korábban nem ismert szoros hivatali rend és fegyelem mellett tevékenykedtek. A modernizációnak és az illegitimitásnak az ütközését a magyar közélet nem fogadta el: ennek eredményeként 1861-ben a politikai viszonyok változásával meg is szűnt az az igazságszolgáltatási szervezet, amelyet néhány év elteltével, a kiegyezés után immár alkotmányos viszonyok között alkottak meg újra. TÁNCZOS-SZABÓ ÁGOTA NÉPBÍRÓSÁGOK MŰKÖDÉSE A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE TERÜLETÉN 1945 ÉS 1948 KÖZÖTT A háborús számonkérést bonyolító népbíróságok 1948-1950. folyamán országszerte megszűntek. A bajai és a kalocsai szervek felszámolása a 3800/1948 IM. sz. (január 14-i) rendelethez köthető. A megszűnt népbíróságok iratait és félben maradt ügyeit a még működő népbíróságok vették át, 1951. január l-jétől pedig már a területileg illetékes megyei bíróságok ítélkeztek a háborús és népellenes bűnügyekben. A Kecskeméti Népbíróság 1948. október 12-én tárgyalt utoljára. A helyi újság a következőképp mérlegelte a népbírósági tanácsok négyévi munkáját: „óriási munkát végeztek, feladatuk nem volt könnyű, annyi azonban bizonyos, hogy jó munkát végeztek". A kortársak véleménye nem volt ennyire egyöntetű és pozitív magyarországi népbíróságok működésének megítélésében. Bár létrejöttüket, a legális mederbe terelt megtorlást sokan történelmi szükségszerűségként értékelték, tevékenységüket gyakran érte kritika. Főleg a Kisgazdapárt részéről, mely szerint az MKP által befolyásolt bíróságok inkább rombolták, mint építették a demokráciát. Egy egykori népbírósági tanácsjegyző visszaemlékezésében azt írja: „minden rendes ember, aki csak tehette, kikerülte a népbírósági tárgyalásoknak még a tájékát is." Az újabb történeti irodalmak szintén azt a tényt emelik ki, hogy a népbíróság intézménye a hatalom megragadásának, az ellenfelek eltávolításának egyik eszközévé vált a kommunista párt kezében, s az első lépés volt az ún. szocialista bíróságok szervezése felé. A téma szakértője, Zinner Tibor arra hívja fel a figyelmet, hogy 1946 végére a háborús felelősségre vonás lezárul a népbírósági bíráskodásban, s a konstruált perek időszaka kezdődik meg. A tárgyalt népbíróságok irataiban végzett kutatások alátámasztják ezeket a gondolatokat. A kezdeti időszaktól megfigyelhető a kommunista párt erős befolyásoló szándéka (a tanácsok munkájának akadályozása, népbíróság-ellenes tüntetések); a döntéshozatalban a napi politikai szempontok érvényesülése (kisnyilasok felmentése, részvétel egy nemzeti kisebbség kollektív megbüntetésében); az ítélkezésben egyes, a Rákosi-korszak bíráskodásának szellemét idéző jelenségek (kom-