Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ÖSSZEFOGLALÓK

NÁNÁSI LÁSZLÓ MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGÉNEK VÁZLATOS TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL 1953-IG Magyarországon középkori előzmények alapján, de a francia államügyészség mintájának felhasználásával történt meg 1871-72-ben a modern állami vádhatóság létrehozása. A szervezet három évtizedig a négyszintű bíróságok mellett csak kétszintű volt: a törvényszékek mellett ügyészségek, az ítélőtáblák mellett pedig főügyészségek működtek. 1900-tól a legfőbb bírói szerv, a Kúria mellett Koronaügyészség, a legalsóbb szinten, a járásbíróságok mellett pedig ügyészségi megbízottak működtek. Az egész szervezet az Igazságügyi Minisztérium irányítása alatt állt. A szervezet feladatkörébe bűnügyi feladatok tartoztak, majd hatásköre kiterjedt néhány magánjogi ügycsoportra is. Az ügyészség működésére a magyar történelem alakulása mindvégig rányomta a bélyegét: a számos politikai és államrendváltozás eredményeként többször változott az irányítás, a szervezet felhasználása. Az ügyészséget a két világháború alatt, majd az ország szovjetizálása idején a fennálló államrend védelmében használta fel a politikai hatalom. 1953-ban megtörtént egy új, az országgyűlés által választott legfőbb ügyész vezetése alatt álló ügyészi szervezet létrehozása, amely mai napig működik. PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA BETYÁROK KECSKEMÉT KÖRNYÉKÉN AZ 1848/49. ÉVI SZABADSÁGHARC UTÁN A szabadságharc leverése után Magyarországon katonai terror vette kezdetét. A kivégzések, bebörtönzések, a volt honvédeknek a császári hadseregbe való besorozása százezrek felháborodását váltotta ki. Pest megyében is a besorozás helyett sokan a szökést választották. A bujdosó honvédekből, gerillákból, szegénylegényekből helyenként idővel betyárcsapatok alakultak. A nép jó ideig azonosította az üldözött hazafiak sorsát az üldözött gonosztevők sorsával. Ez azonban az 1850-es évek végére megváltozott, Ferenc József 1852. december 8-án kelt rendeletével ugyanis megkegyelmezett a Magyarországon levő katonaszökevényeknek. A tanulmány a Kecskemét környékén 1849 után előfordult rendszeres tolvajlások, rablások, csapatos garázdálkodások ismertetésén keresztül igyekszik bemutatni a korra jellemző személy- és vagyonbiztonság hiányát. A rablások gyakrabban fordultak elő a városhoz tartozó pusztákon lévő tanyákon, mint a városban, ahol a lakók maguk is kötelezve voltak az őrködésre. A pusztákon nehezebb volt megszervezni a vagyonvédelmet. A helyismerettel rendelkezett városi pusztázó hadnagyokat az önkényuralom kormányzata leváltotta, helyettük létrehozta - a nagyrészt idegenekből álló - csendőrséget. Az elszaporodott rablások megfékezésére előbb katonai rögtönítélő bíróságot, majd 1854-től polgári rögtönítélő bíróságokat állított fel.