Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ELŐADÁSOK - TÁNCZOS-SZABÓ ÁGOTA: NÉPBÍRÓSÁGOK MŰKÖDÉSE A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE TERÜLETÉN 1945 ÉS 1948 KÖZÖTT

előkeríteni. A terheltet a népügyész rendszeresen a politikai rendőrségen hallgatta ki, kínzói jelenlétében, így az nem merte megmásítani korábban tett beismerő nyilatkozatát. A népbírósági tárgyalásokon azonban a nyomozati és a népügyész előtt tett vallomások visszavonását kellő indoklás híján - vagyis ha a vádlott nem tudta bizonyítani, hogy megverték - nem fogadták el. Hogy a népbíróság nagyon is tisztában lehetett a politikai rendőrség módszereivel, egy 19 éves, nyilas pártszolgálattal vádolt, majd 15 év kényszermunkára ítélt gyári munkás ítéletének indoklásából sejthetjük: „a beismerést bántalmazása miatt tette meg, e bántalmazástól joggal tarthatott a népügyész előtti kihallgatásakor is, midőn vádlott még mindig a nyomozó osztály őrizetében volt". A népbírósági akták legmegbízhatóbb dokumentumai a tárgyalási, főtárgyalási jegyzőkönyvek, a csatolt írás- és orvosszakértői vélemények. A népbíróság előtt tett vallomások során derültek ki a hatósági visszaélések, a vádlottak visszavonták korábbi nyilatkozataikat, és aktivizálódhatott a védelem, melynek tanúit és egyéb indítványait gyakran mellőzték az ítélkezők. Például abban a perben is, amelyben a védőügyvéd írásszakértőt kért, hogy segítségével bebizonyíthassa: a politikai nyomozati jegyzőkönyvön található aláírás egy súlyosan bántalmazott embertől (ügyfelétől) származik.

49 Jó példa a védelem akadályozására az az eset, amely során a vádlott tanúi kihallgatására vonatkozó kérését a tanácsvezető bíró a következőkkel utasította el: „Örüljön, hogy így úszta meg az ügyet, bűnéért akasztás járt volna, maradjon csak nyugodtan."

50 A halálos ítélettel zárult kecskeméti Deák-per irataiból kiderül, hogy a védőügyvéd itt is hiába kérte 24 tanú kihallgatását, a népbíróság érdektelennek tekintette vallomásaikat.

51 Az említett aktában megtalálható az ítéletvégrehajtási jegyzőkönyv, amelyben az elítélt kivégzésének menetét és a halál beálltának időpontját rögzítették. A dokumentum szerint a kivégzések helyszínéül Kecskeméten a városi tüzoltóudvar szolgált, ahol - a korabeli sajtó tudósítása alapján - több száz kíváncsi ember zsúfolódott össze akasztást nézni. Ha egy terheltet felmentettek, a szabadlábra helyező végzés ellenére sem érezhette magát biztonságban, hiszen internáltathatta a politikai rendőrség. Vádejtések után előfordult, hogy maga a népügyész kérte a közigazgatási eljárás foganatosítását mondván, hogy az „ex-vádlott" politikailag megbízhatatlan. III. Kik és miért kerültek a népbíróságok elé? A 81/1945. ME. sz. népbírósági rendelet érvénye széles körre: a polgári személyekre és a fegyveres erők tagjaira, valamint fíatalkorúakra és külföldi állampolgárokra egyaránt kiterjedt. Érdekessége az 1. §-ban megfogalmazott visszaható erő, amellyel a körülírt bűncselekményeket büntetendőnek minősítette annak ellenére, hogy elkövetésük idején még nem voltak törvénybe ütközők. Az 1919-es politikai gyilkosságok esetében, melyek üldözhetőségét az előző rezsim akadályozta, az elévülés 1944. december 21-én vette kezdetét. (Például a Kecskeméten megkezdett, később a Budapesti Népbíróságra áttett Héjjas-per az orgoványi fehérterror áldozatainak kívánt elégtételt szolgáltatni.) A jogszabály különös része a háborús és a népBKMÖLXXV. 18 208/1948. Uo., 161/1945. Uo., 131/1945. Uo., 2/1945.