Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

Mi sem természetesebb, hogy kijelentésével ellentétben nem kockáztatta azokat az igen komoly anyagi előnyöket, amelyeket még apja sorra megszerzett a városban, és vélt sérelmeinek felhánytorgatása ellenére kénytelen volt eleget tenni kötelezettségeinek. Kitartó, leleményes gazdálkodó lehetett, és birtokainak igen keménykezű irányításával számottevően növelte atyjától örökölt hatalmas vagyonát. Aligha túlozunk, ha azt állítjuk, hogy végül is a város talán leggazdagabb embere lett. Az viszont ugyancsak említésre méltó, hogy e hatalmas vagyon birtokában nyomát sem találjuk nála apja keresztényi gondoskodásának, a várossal szembeni áldozatkészségének és emberi nagyvonalúságának. Úgy tűnik, hogy elsődlegesen a vagyon megszerzésében lelte örömét. A családon kívüli személyekről, intézményekről, a szegényekről való gondoskodás valószínűleg nem vált belső igényévé. Aligha túlozunk, ha azt állítjuk, a kor hangulatával, igényével szemben nem lett igazán közösségi ember, távolról sem tudott olyan nagy formátumú és színes személyiséggé formálódni, mint apja volt. III. A CSALÁD GAZDASÁGI EMELKEDÉSE Miként nem tudjuk, hogy a Ladányi família mikor került Kecskemétre, arról sincs értesülésünk, milyen vagyoni állapotban jutottak ide. Amikor Ladányi Pált a XVII. század legvégén az adószedő legelőször nyilvántartásba vette, a gazdák között helyezte el. Ez azt jelentette, hogy Kecskeméten önálló fundussal, háztelekkel feltétlenül rendelkezett, az első tizedben lévő saját házában lakott. Ily módon ekkor már a város teljes jogú polgára volt. Mivel három és fél vadszám után kellett adóznia, a házán kívül legalább két szarvasmarhája vagy lova és néhány juha is lehetett.

59 A törökellenes háborúk során rendkívül nagy adókat vetettek ki valamennyi településre, ezért a korábbiaknál is nagyobb teher jutott itt is egy-egy adózóra. Ennek lett a következménye, hogy igen jelentős összeg, 5 tallér fizetésére kötelezték, amelynek nagyobb részét minden bizonnyal a felnőtt családtagok után kellett lerónia, de nem lehetetlen, hogy egy nem túl nagy szántó és szőlő után is kellett fizetnie. Bár 1704-ig a család vagyoni állapota valószínűleg nem változott, ekkor mégis két tallérral nagyobb összeget vetettek ki rá. Ennek oka nyilván nem vagyonuk jelentős növekedése volt, hanem az lehetett, hogy a várost éppen ebben az évben a kuruc tábornokok többször megsarcolták, és Rákóczi is hatalmas összeg, 4000 forint fizetésére kötelezte Kecskemétet.

60 Joggal tételezhetjük fel, hogy a család birtokában már ekkor érdemi szántóföld is lehetett. Ezt igazolja, hogy 1706-ban, amikor a fejedelem a szabadságharc költségeinek fedezésére egyre több rézpénzt veretett, és a helyi árucsere nagyobb részét itt is ennek segítségével bonyolították, de sem az adófizetés, sem a földesúri cenzus lerovása során nem fogadták el azt, hanem csak az egyre inBKMÖLIV. 1508/c 1699. 43. HORNYIK János, 1866. (IV.) 117-119., 285-286., ill. 299-300. - Bánkúti Imre, 1998. 7-9. - Csak a kuruc tábornokoknak, tiszteknek adott különféle ajándékok, a követeléseik nyomán támadt terhek 1704 derekáig a város számára több mint 15 000 tallért jelentettek. Ezen túlmenően annak ellenére, hogy a város hadba küldött több alkalommal is több száz katonát, a kurucok újabb katonai egységek kiállítását követelték. Tekintettel a rácok közvetlen és gyakori fenyegetésére, a város nem mert több fegyverfogásra alkalmas emberétől megválni, és az újabb 600 lovas kiállítása helyett inkább vállalta a szertelenül nagy összeg, 15 600 forint kifizetését. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002/b. 242-260.