Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ELŐADÁSOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: AZ ÁLLAMI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS KEZDETEI KECSKEMÉTEN (1851-1861)

ügyirataik az illetékes törvényhatóságok részére kerültek átadásra. Az addig szolgált bírák, államügyészek egy részét az uralkodó, illetve a Kancellária 1861 tavaszán a visszaállított alkotmányos állami bíróságokhoz (Curia, kerületi

1 táblák, illetve az 1840: XV. tc. 1. §-ával létesített váltótörvényszékek) nevezte ki bíráknak, míg nagy többségük rendelkezési állományba került. Pest-Pilis-Solt vármegye is újjáalakult 1860 decemberében, majd a közgyűlés 1861. január 23-án döntött az igazságszolgáltatás átvételéről. Megtörtént a tisztségviselők újraválasztása is, így a vármegye kecskeméti tiszti főügyésze Horváth Döme lett. Pest-Pilis-Soltban a hatalmas területre figyelemmel három törvényszék felállítására került sor: Pesten, Kecskeméten és Kalocsán. Ekkoriban Kecskeméten is párhuzamos tevékenység kezdődött, melyet mutat pl., hogy az államügyészségen az 1860. évre rendszeresített iktatókönyvben folytatódott az 1861. évi iktatás, majd ennek beteltével az 1859. évi iktatókönyvet vették használatba. Az utolsó bűnügyi iktatás kelte 1861. március 19, míg a helyébe lépő vármegye kecskeméti tiszti ügyészének iktatókönyve már 1861. január 19-i iktatással indult. Kecskeméten a császári-királyi bíróság megszűntével az addigi bírói személyzet egy része a vármegye itteni törvényszékén folytatta pályáját: elnöke az államügyészségen, majd a megyetörvényszéken szolgált Illyés István lett. Az abszolutizmuskori igazságszolgáltatási szervezetről és működéséről megállapítható, hogy a feudális kor magyar bíróságainak laza és bonyolult állapotához képest sokkal fejlettebb, az európai polgári ideológia igényeinek megfelelő, korszerű és világosan áttekinthető jogszolgáltatási apparátust és eljárást jelentett. De ez a szervezet egy fegyverrel levert országban, idegen jogszabályok alapján, sokszor idegenből jött személyekkel működött, és mivel részese volt a megtorlásnak, általános ellenszenvet ébresztett. Az új, ismeretlen, gyakran változó jogrendszerben, a bürokratikus ügyintézés menetében a régi feudális jogon iskolázott magyar közönség egyébként is nehezen igazodott el, és egy kívülről rákényszerített, elviselendő megoldásként élte meg az új állami igazságszolgáltatást. Egy nemzedékkel később, alkotmányjogilag kiegyensúlyozott viszonyok között azonban már indulatoktól mentesen állapította meg a kortárs szerző, miszerint „ezen különben csak politikailag sötét korszak nevezetes arról is, hogy Magyarországon valamint a közigazgatás, úgy a jogszolgáltatás sohsem állott gyorsabb és jobb lábon, mint éppen ez időszakban". így az ekkor kialakított megoldások joggal lehettek a kiegyezés után, a polgári magyar állam kiépítése során az új igazságügyi szervezet kialakításának mintái.