Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ELŐADÁSOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: AZ ÁLLAMI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS KEZDETEI KECSKEMÉTEN (1851-1861)

rendelet 5. §-a azért, hogy „a szolgálat javának kölcsönös gyámolítására irányzott viszony mindig háborítatlanul fönmaradjon". (A 13. § még azt is meghatározta, hogy tárgyaláson az ügyészt a „bírósági asztal jobb oldala mellé állított külön asztalnáli ülés illeti".) A bíróságok, államügyészségek átszervezése és az új jogszabályok alkalmazására való felkészítés már 1854 elejétől megkezdődött, amikor az Igazságügy-minisztérium, a főtörvényszéki elnökök, főállamügyészek intézkedéseket tettek e kérdésekben: sor került a székhelyek kijelölésére, a járásbíróságok, s a helyükbe lépő szolgabírói hivatalok egy ideig tartó párhuzamos működésének szabályozására, a régi ügyek mihamarabbi feldolgozására, a megszűnő hivatalok átadására, illetve az újak működésének megkezdésére vonatkozó utasítások kiadására. Az újjászervezett bíróságok, államügyészségek egy részében megmaradtak az eredetileg kinevezettek, a megszüntetett szerveknél szolgálatot teljesítőket általában az új egységekhez osztották be, de az országban több helyen feltűntek az osztrák és cseh tartományokból áthelyezettek is. Néhány helyen az addigi bírák és ügyészek váltották egymást. A külföldiek alkalmazását magyarázza az, hogy immáron az egész birodalomban ugyanazon anyagi és eljárási jogszabályok hatályosultak, így egységes normák alapján működő igazságügyi szervezet jött létre, amelynek tagjai bárhol szolgálhattak. (1859-ben az 1500 fős magyarországi igazságügyi személyzet majd harmadát tették ki az idegen tartományokból kinevezettek.) Kecskeméten az első elnök Dobossy Lajos lett, aki korábban a Csongrád Megyei Törvényszék elnöke volt. Itt magyar nemzetiségűek dolgoztak: a törvényszéken 1856-ban 7 bíró, 3 kereskedelmi ülnök, 6 segédbíró, l-l irodavezető és helyettes, 6 segédtiszt és 3 kisegítő szolgált. A törvényszék állományába tartozott még 1 börtönfelügyelő, 5 őr, 2-2 segéd- és fogolyfelügyelő. Az államügyészséget az ügyész, s helyettese alkotta (Gál János, Illyés István), személyzetük a törvényszékről került ki. (A személyzet és az életút folytonosságára jellemző példa Gál János, aki 1841-ben Külső-Szolnok megye tiszti alügyészeként kezdte pályáját, majd 1849. szeptember 7-én a császári-királyi biztos is kinevezte ebbe az állásba, melyben 1850. július 2-án megerősítést nyert. 1851. május 2-án az igazságügy-miniszter államügyész-helyettesnek nevezte ki Kecskemétre, ahol 1854ben lett államügyész. 1856-tól a törvényszék bírájaként működött.) Az új, véglegesnek szánt igazságügyi szervezet az egész birodalomban néhány hónap eltéréssel kezdte meg működését. A pesti főtörvényszéki kerületre az igazságügy-miniszter 1854. szeptember 9-én kiadott rendelete volt irányadó, amely szerint itt október 28-án léptek hatályba az egységes jogalkalmazást biztosító jogszabályok: az 1853. július 19-i császári nyílt paranccsal kihirdetett bűnvádi perrendtartás, az 1854. június 16-i igazságügy-miniszteri rendelettel kiadott büntetőbírói ügyrend, az 1853. február 16-i, a polgári bíróságok hatásköre és illetékessége iránti rendelet, az államügyészségről szóló 1854. augusztus 3-i igazságügy-miniszteri rendelet, továbbá az 1854. augusztus 9-i császári pátens a peren kívüli ügyekbeni eljárásról. Az igazságügyi feladatokat az átszervezés után kisebb szervezet látta el, ezért az ügymenetben óhatatlanul csúszások, késedelmek léptek fel. Emiatt a pl. főállamügyészek számos esetben utasították beosztottaikat „a hivatalnak lehető legnagyobb erőfeszítéssel kezelése", a „munka megkettőzése és a restantia feldolgozása", a „régibb bűnügyek mielőbbi elintézése" végett. Ennek érdekében elrendeltetett a „törvényszékhez nem terjesztett tárgyak mi állapotban létéről minden 14 napban jelen-