Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ELŐADÁSOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: AZ ÁLLAMI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS KEZDETEI KECSKEMÉTEN (1851-1861)

nak Magyarországra való kiterjesztése: az 1852. május 27-i császári nyílt parancs a büntető törvénykönyvet 1852. szeptember l-jétől, míg az 1852. november 29-i pátens a polgári törvénykönyvet 1853. május l-jétől rendelte alkalmazni. Az igazságügy-miniszter 1852. szeptember 16-i rendeletével ideiglenes polgári perrendtartás kibocsátására is sor került. A Btk hatályba lépésének eljárási jelentősége is volt, mivel a hatáskört meghatározott bűncselekményekhez és büntetési tételekhez kötötte: így a törvényszékhez tartoztak az állam, közbiztonság, élet elleni cselekmények, továbbá a legalább 5 évi szabadságvesztéssel büntethető más cselekmények, pl. gyújtogatás, rablás, tolvajság. Az I. osztályú járásbíróság foglalkozott mindazokkal a bűntettekkel, vétségekkel, amelyek nem tartoztak a törvényszékhez, míg a II. osztályú a kihágásokkal. A Szilveszterpátens nyomán nagyarányú átszervezés történt a birodalom igazságügyében. Szervezeti szempontból a magyarországi bírói hatóságok hatásköre iránt 1853. január 10-én kiadott legfelsőbb elhatározás volt alapvető: ez konkretizálta a Szilveszterpátens 19. pontját, amely a járási egyesbíráskodásnak a közigazgatással való egyesítését rendelte el. A rendelkezés alapvető indoka az addig kialakított bírósági szerkezet költségessége volt. Az elhatározás 4. §-a kimondta, hogy „rendszerint minden megyében egy törvényszék állíttassék fel". De a megye nagyságához képest megengedte több törvényszék létesítését, illetve több megyének egy bírósághoz való beosztását is. A főtörvényszék székhelyén lévő törvényszéknek kiemelt jelentősége volt, mivel néhány ügyben (pl. politikai bűncselekmények, sajtóügyek) az egész főtörvényszéki kerületre kiterjedő illetékességgel bírt. A magyarországi igazgatási és bírói szervezetről szóló 1854. április 6-án kiadott belügy-igazságügy-pénzügyminiszteri rendelet hajtotta végre a legfelsőbb elhatározást. Ennek megfelelően továbbra is megmaradt a néhány évvel ezelőtt felállított, de németül megváltozott elnevezésű 5 főtörvényszék (Oberlandesgericht). Alájuk tartoztak a székhelyükön működő törvényszékek (Landesgericht), továbbá a megyei törvényszékek (Comitatsgericht). Ezek alatt helyezkedtek el a törvényszéki székhelyeken működő járásbíróságok (Selbststaendiges Bezirksgericht). Más helyeken viszont az alsófokú bíráskodást összekapcsolták a járási közigazgatással. E vegyes feladatkört a szolgabírói hivatalok (Gemischtes Stuhlrichteramt) látták el. A pesti főtörvényszéki kerületben több változás történt: megszűnt az esztergomi, illetve felállításra került két új törvényszék: Kecskeméten Pest-Solt, míg Szolnokon Szolnok megye területére hozták létre az új bíróságot. Azonban Szolnokon megfelelő épület hiányában nem kezdődhetett meg a törvénykezés, ezért a kecskeméti törvényszék illetékességét ideiglenesen kiterjesztették Szolnok megye területére is. Ez az állapot 1856 őszéig tartott, amikor ténylegesen megkezdte működését a szolnoki törvényszék. A Kecskeméti Császári-Királyi Megyetörvényszék (K. K. Comitatsgericht zu Kecskemét) 89 Dmérföldes területével a pesti kerület legnagyobb kiterjedésű, míg 201 ezer lakosával a második legnagyobb népességű bírósága volt. (Az ideiglenesen idetartozó Szolnok kiterjedése 49 Dmérföld, illetve 101 ezer lakosú volt.) A kecskeméti törvényszék I. folyamodású bíróság volt, melynek hatásköre kiterjedt kereskedelmi ügyekre is, továbbá ellátta a vizsgálóbírói feladatokat a kecskeméti, nagykőrösi, ceglédi és kiskőrösi járások területén. Kecskemétre kiterjedő illetékességgel működött a városi delegált járásbíróság (K. K. staedtisch-delegiertes Bezirksgericht für den Stadt- und Landbezirk Kecskemét). Ennek önálló személyzete nem volt, a teendőket a törvényszék egymást váltó