Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ELŐADÁSOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGÉNEK VÁZLATOS TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL 1953-IG

A Bp. és mellékszabályai 1900. január 1-jei hatályba lépésével kezdetét vette a királyi ügyészség klasszikus korszaka: az ország egész területén egységes szabályok alapján, egy teljesen kiépített vádhatóság működött, amely az előző eljárási rendhez képest lényegesen nagyobb tevékenységi körrel ruháztatott fel. A Bp. szerint pl. az ügyész rendelte el és irányította a nyomozást, melynek keretében a rendőri hatóságokat utasította és a végrehajtást ellenőrizte, ő szüntette meg vagy fejezte be a nyomozást. Vádat emelt, de annak képviseletét meg is tagadhatta, a vádat megváltoztathatta, indokolt esetben elejthette. A jelenléte nélkül nem lehetett tárgyalást tartani, a bíróság döntései ellen pedig fellebbezéssel vagy más jogorvoslattal élhetett. A Bp. hatályba lépése után elkezdte működését a Kúria mellett az addig csak elvileg létező koronaügyész is, aki sajátos helyzetben volt: ő a legmagasabb rangú ügyész, de mégsem tagja a szervezetnek. A bíróságtól független, felügyeleti hatósága a miniszter, viszont a koronaügyésznek felügyeleti, utasítási joga nincs az ügyészségekkel kapcsolatban, csak saját csekély létszámú hivatalánál. A koronaügyész legfontosabb hatásköre volt, hogy a jogegység érdekében bármely bíróság jogerős döntése ellen perorvoslattal élhetett a Kúriánál. Ez a jogkör az 1912: LIV. tc. alapján polgári ügyekben is megillette. Az 1926: XXII. tc. emelte a koronaügyész jogállását, mivel az Országgyűlés Felsőházának tagjává tette. Az állami rend védelméről szóló 1938: XVI. tc. alapján a semmisségi panasz tárgyalása során további bizonyítást vehetett fel a Kúria: így a koronaügyész indítványaival már közreműködött a bizonyítékok előállításában is. Ez a törvény arra is feljogosította, hogy indítványára a Kúria súlyosbítsa az, erre irányuló perorvoslat hiányában is. Jogköre kiterjesztésének csúcspontját a 4810/1942. M.E. rendelet jelentette, mely szerint ha fontos államérdek indokolta a büntetőeljárás gyors lefolytatását, akkor a koronaügyész indítványára azonnal a Kúria bírálta el az ügyet. Ebben az esetben a nyomozást a koronaügyész irányította, melynek keretében a nyomozás elvégzésére, nyomozati cselekményekre bármely ügyészséget utasíthatta. A politikai, történelmi változások kihatottak az ügyészségre is. A kivételes hatalomról szóló 1912: LXIII. tc. 11. §-a háború vagy ennek veszélye esetén a sajtótermékek előzetes vizsgálatára és a terjesztés megtiltására (cenzúra) az ügyészt jogosította fel. A vizsgálat szempontjait a kormány határozta meg. Az első világháború kitörésekor a kormány meghatározott bűncselekményekre gyorsított bűnvádi perrendtartást léptetett életbe, mely lényegesen növelte az ügyész eljárási szerepét. A legfontosabb előírás szerint a gyorsított eljárásban vizsgálat nem volt, azt a nyomozás pótolta, melyet az ügyészség is teljesíthetett. Ennek során az ügyészt ugyanazok a jogok illették, mint a vizsgálóbírót. A fenti jogszabályok megnövelték ugyan a királyi ügyészség hatáskörét, de a bennük szereplő miniszteri jogosítványok révén kézi vezérlésűvé és a politika végrehajtójává is vált. Az ekkor kialakult megoldások érvényesültek az 1918-1919-es forradalmak bukása utáni megtorlások során, majd a későbbi második világháború idején is. A magyar állam első világháború utáni összeomlásával a királyi ügyészség történetének viharos időszaka következett. Az egymást követő politikai rendszerek, az ország területének összezsugorodása rányomták bélyegüket az igazságügyi szervezetre is. E gyorsan változó és ellentétes elvárásokat megfogalmazó időszakban a magyar ügyészi kar a helyén maradt, és tette feladatait mindenkori a jogszabályok alapján. Az őszirózsás forradalom után, 1918 őszén kikiáltott Népköztársaság tar-