Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ELŐADÁSOK - BODÓCZKY LÁSZLÓ: A MAGYARORSZÁGI ÍTÉLŐTÁBLAI RENDSZER TÖRTÉNETE

A táblabíróságok megalakulásával egyszerűsödött és ennek következtében gyorsabb lett a fellebbezési eljárás. Az ítélőtáblákon polgári és büntetőszakosztály működött. Az ítélőtábla hatásköre az illetékességi területén lévő alsófokú bíróságok fellebbezett ügyeire terjedt ki, bizonyos körben felülvizsgálatot is gyakorolt. Az ügyek súlyától függően 3, illetve 5 tagú tanácsban ítélkeztek, később csak 3 tagú tanácsok maradtak. A táblabírák országos létszáma 245 fő volt, „számfeletti bírák" 14-en voltak. Az első világháborút követően az ítélőtáblák száma 5-re mérséklődött, Budapest mellett Debrecenben, Szegeden, Győrött és Pécsett működött tovább a táblabíróság. A megváltozott politikai viszonyok következtében az 1950. évi 4. törvény felszámolta a felsőbíróságokat és főállamügyészségeket, ezzel több mint 50 évre megszüntette az ítélőtáblák működését. (Az 1950. január l-jén megalakult Bács-Kiskun megyének egy évig három törvényszéke volt: Kecskemét, Kalocsa, Baja.) Ezzel a politikának az volt a célja, hogy a bírósági rendszert is a közigazgatási rendszer mintájára alakítsa ki. A táblabíróságok megszüntetésével hatáskörüket a Legfelsőbb Bíróság vette át, amely kezdetben elsőfokú és másodfokú bíróságként tevékenykedett, jelenleg másodfokú, illetve jogegységet kialakító bírósági szervezet. A megyei bíróságokról az ítélkezés súlypontja egyre inkább a helyi bíróságokra tolódott. Az alkotmány rendelkezése szerint „mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási, vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát, vagy jogos érdekét sérti" (57. §. (5) bekezdés). A Legfelsőbb Bíróságra olyan mennyiségű fellebbezett ügy érkezett a rendszerváltást követően, amely lehetetlenné tette azok ésszerű határidőn belüli elbírálását, illetve, hogy a Legfelsőbb Bíróság maradéktalanul eleget tegyen a jogállamiság által megkövetelt alkotmányos alapelvnek. Nevezetesen „a bírósági jogalkalmazás egységének a biztosítását". A bíróságok szervezetét és igazgatását érintő igazságügyi reform keretében került sor arra, hogy a parlament az 1997. évi LIX. törvénnyel módosította az alkotmányt és új bírósági szintként a Legfelsőbb Bíróság és a megyei bíróságok között létrehozta az ítélőtáblákat. Az 1997. évi LXIX. törvény úgy rendelkezett, hogy 1999. január 1. napjától a fővárosban, Szegeden és Pécsett ítélőtábla kezdi meg működését, 2003. január 1. napjáig pedig Győr és Debrecen székhellyel további ítélőtáblák létesülnek. Ez a törvény 1998. december 31-ig volt hatályban. Az 1997. évi LXIX. törvény hatályon kívül helyezését követően e törvény helyébe lépő 1999. évi CX. törvény rendelkezései szerint 2003. január l-jétől az Országos ítélőtábla kezdte volna meg működését, tehát az eddigi 3, illetve 5 helyett csupán egy táblabíróság létesült volna. A 1999. évi CX. törvényt az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló 2002. évi XXII. törvény módosította - figyelemmel az Alkotmánybíróság 49/2001. (XI.22.) AB. határozatára is. A módosítás alapján 2003. január l-jétől 3 táblabíróság felállítására került sor: Szegeden, Pécsett és Budapesten. E bíróságokon 2003. július l-jétől kezdődött meg az ítélkező munka.