Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - ERDÉLYI ERZSÉBET: A POLITIKUM TÉRHÓDÍTÁSA A KECSKEMÉTI UTCANEVEKBEN

A milleniumra „Az egyes városok, sőt kisközségek is tervezgetnek, gondolkoznak, hogy a közelgő ezredéves ünnepet hogyan, miképen ünnepeljék meg saját otthonukban, mi módon örökítsék meg e ritka s kivételes ünnepet legméltóbban. A helyi sajtóban nálunk is több életrevaló eszme pendíttetett már meg, a melyek természetesen még megbeszélés tárgyát képezendik. Egyet azonban, tudtommal, legalább mostanában senki sem említett, a melyre tehát ezennel bátorkodom felhívni az illetékes körök becses figyelmét. Nem valami nagy szabású, sőt kicsinyesnek látszó dolog, de épen ezért könnyen is kivihető, egy kis áldozattal könnyen megvalósítható. Értem a »tizedeinket« és az utcáink elnevezését. Még az iskolás gyermekek előtt is abszurdumnak tűnik fel, hogy Kecskemét város tizenegy részre van felosztva és mégis egy-egy részt tizednek nevezünk. Mi már tanítók jó részt kerületeknek tanítjuk, illetőleg neveztetjük a város egyes részeit; de véleményem szerint csak akkor fog ez a képtelen s merőben helytelen elnevezés megszűnni, ha a városi tanács hivatalosan fogja a »tizedet« a földszínéről, illetve a házak faláról eltörölni, új táblácskákkal helyettesítvén a régieket: »I. kerület, II. kerület« stb. felírással. Ez az egyik. A másik pedig, a mi ezzel egyidejűleg eszközlendő, az utcáink elnevezése. Nem lehet tagadni, hogy az illetők, akik az utcák neveit ezelőtt 14-15 évvel megállapították, nagy jártassággal bírtak a természetrajzban, s különös előszeretettel viseltettek a szárnyasok, a madarak iránt. így van aztán: Gólya, Galamb, Pacsirta, Varjú, Kakas, Páva, Tyuk-láb stb. utcánk. De nem feledkeztek meg a szarvasról, őzről, borzról stb., sőt még a gyíkról sem, mint aféle jeles állatról. Sőt nyilván, hogy a tisztaságra is figyelmeztessenek, még »Szappan«-utcát is kereszteltek. No hát tisztelet becsület mindezeknek a »csodabogaraknak«, de bizony igaz, hogy ezek s más mosolygásra késztető nevek helyett akkor is lehetett volna jobb hangzású, kedvesebb neveket találni. Ott vannak jeleseink, történelmi nevezetességű férfijaink. Milyen jól hangzanék pl. ez: »Hunyadi Mátyás«-utca, Hunyadi János-utca, vagy ezek: Nagy Lajosutca, Kinizsi-utca, Szent István-utca, Rákóczy, Bocskay, Damjanich, Tompa M., .Arany J., Kazincy stb., stb. utca. Ezek által, hitem szerint - még a köznépben is kedves hazánk történelme iránti érdeklődést s jeleseink iránti kegyeletet is ápolnánk, megkérdezvén egyik polgár a másiktól, vagy a fiú az apjától, hogy kicsoda volt, miért volt ez meg ez nevezetes ember? Ha nem tudná? Okvetlen utána nézne, hogy e miatt ne kelljen neki pirulnia. Avagy ezek, az ilyen nevek nem lennének-e jó hangzásúak? Alkotmány-utca, Szabadság-utca, Király-utca, Honvéd, Vitéz, Egyetértés, Rabszolga, Törvény, Becsület-utca stb. stb. Igaz, egy kicsit némelyek szokatlan hangzásúak lennének, de majd megszoknánk őket. Ezek úgyszólván örökös buzdító, intő táblácskák lennének, mindig figyelmeztetnének bennünket valamire. A körösi, budai, izsáki, szolnoki és a többi ezekhez hasonló neveket meghagynók, de semmi esetre sem ugy, mint most vannak, hogy: Budai nagy, Budai kis, vagy Vásári nagy, Vásári kis stb. utca, mert ez hamis, helytelen elnevezés. Nem a