Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

hetetlen, hogy ez a család is a törökellenes háborúk nyomán kialakult kaotikus állapotok következtében hagyta el a közeli Ladány nevű falut. A rendkívüli állapotok nyomán kialakult helyi viszonyok jobb ismerete érdekében a város tanácsának utasítására 1687-ben elkészült egy kimutatás, amely mind a húsz tizeden belül csoportosította a családfőket „ittvalók"-ra és „vidékiek"-re, azaz a régebb óta itt lakókra és a frissen ide menekültekre. Ebben lajstromban a 3. tizedben a „vidékiek" között a 9. helyen található a legelső rájuk utaló rövid feljegyzés: „Ladányi Pál, Ladány".

15 Ezek alapján több mint valószínű, hogy ők is, miként sok más kecskeméti család, nevüket korábbi lakóhelyükről kapták. Ladányi Pál A család legelső alkalommal feltűnő tagjának nevét 1687-ben még egy további nyilvántartásban, a főbírói számadáskönyvben is rögzítették: „Ladányi Pál és Haiagos Istók Egerben Thököli hírét vívén, adtam költségekre gar. 2."

16 Tekintettel arra, hogy a különféle szolgáltatásokra kötelezett gazdák egyikeként küldték társával együtt, szinte biztos, hogy már néhány év óta a városban lakott. A következő évben készült egyik újabb nyilvántartásban ismét feltűnik a neve, mely szerint 155 pint bort adott át a város tanácsának.

17 Abból a tényből viszont, hogy adózóként csak egy évtizeddel később, az 1699. évi adókönyvben lelhető fel, arra következtethetünk, hogy vagyonával nem hívta fel magára az adószedők figyelmét, akik ezekben a keserves esztendőkben nem kegyelmeztek senkinek, aki fizetésre volt kötelezhető.

18 Az adólajstrom érthetően nagyon szűkszavú: „3/1 Ladányi Pál tall. 5. Totum." Azonban ebből a rövidke sorból is fontos értesülésekhez juthatunk. Mindenekelőtt megtudhatjuk, hogy ekkor már a város különféle adózásra kötelezett gazdái között tartották nyilván. Az is egyértelmű tehát, hogy a mezőváros teljes jogú polgára volt, aki köteles volt kivenni részét a városra ezekben az évtizedekben bőségesen zúduló terhekből, és ennek fejében rendelkezett mindazokkal a jogokkal, amelyeket a város lakossága évszázadok során magának kivívott. Kétségtelenül ekkor már volt telke és rajta háza is. Az adózó neve előtt fellelhető szám valójában három és felet jelent. Ezekben az évtizedekben az adólajstromokban a gazdák neve előtt tüntették fel a legjelentősebb adóalapjukat, az ún. vadszámnak, vagy más szóval marhaszámnak az összegét, nagyságát.

19 A család- és utónevet követően találhatjuk BKMÖL IV. 1510/a Kecskemét város számadási iratai. Másodbírói számadások. (A továbbiakban: IV. 1510/a) 1687. 25. BKMÖL IV. 1510/i Kecskemét Város számadási iratai. KSbírói számadások. (A továbbiakban: IV. 1510/i) 1687. 28. BKMÖL IV. 1508/c. 1688. 441. A nyilvántartás fejléce: „Anno 1688. az quantum bornak nevezet szerint az kiké volt." Itt Ladányi Pál a névsorban a 6. helyen található. Ez az adat nem azt igazolja egyértelműen, hogy volt itt szőlője, hanem csak azt, hogy birtokában lévő bort adott, engedett át. Nem volt ritka eset, hogy a várossal szembeni kötelezettséget a csaladßk különféle terménnyel egyenlítették ki. Amikor a város a hadsereg számára különféle terményeket volt köteles szállítani, ezeket gyakorta vásárolták össze az itt élőktől. Persze az sem kizárt, hogy volt kisebb szőlője. Uo. 1699. 43. A vadszám a XVII-XVIII. században Kecskeméten és Nagykőrösön alkalmazott sajátos adóalap volt. Egy vadszám vagy marhaszám egy szarvasmarhát, lovat vagy annak megfelel) értéket jelentett. Egy vadszámot képezett pl. öt juh is. A gazdák készpénzét is megadóztatták. Öt tallér jelentett egy vadszámot. A szárazmalmok pedig legtöbbször tíz vadszámmal értek fel. Az egy vadszámra eső összeget a város tanácsa a településre kivetett adók, katonai sarcok, földesúri követelések ismeretében hatá-