Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: KECSKEMÉT VÁROS SZERVEZETI ÉS MŰKÖDÉSI SZABÁLYZATA

gátolták további fejlődésüket. Ezek a fallal kerített városokkal szemben „mezőben lévő", tehát kerítetlen települések voltak. A mezőváros terminus ebből a kifejezésből származik.

1 A XVII-XVIII. században Kecskemét is újból és újból kénytelen volt megtapasztalni a földesurai részéről jelentkező jogtalan követeléseket, esetenként pedig az önkényes fellépéseket is. Érthető, hogy már a XVIII. század első harmadában lépéseket tett annak érdekében, hogy fokozatosan megszabaduljon földesúri terheitől. A XIX. század elejére a Koháryak kivételével sorra meg is tudta váltani kisebb földesuraitól a nekik járó census fizetésének kötelezettségét.

2 így szabadalmas mezőváros lett, és mint az ország harmadik-negyedik legnépesebb települése, folyamatosan korszerűsítette közigazgatását. Bár az utóbbi évtizedekben két feldolgozás is készült Kecskemét közigazgatásának történetéből, egy igazán alapos és átfogó összegzés még várat magára.

3 Ezt kívánta segíteni az a kötet, amely a városnak a polgári forradalmat megelőző korszakában keletkezett szabályrendeleteit adja közre

4

, illetve ezt kívánja kiegészíteni ez a forrásközlés is, amely egy hosszú folyamat záró szakaszát is dokumentálja. Kecskeméten, miként a legtöbb magyar városban a zavartalan társadalmi és gazdasági fejlődés ívének korai megtörése miatt olyan tendenciák erősödtek meg, amelyek a városokon belül is az erős társadalmi ellentétek, az antidemokratikus berendezkedés kialakulását és hosszú időszakra történő megerősödését eredményezte. Ezért a városon belül az évszázadokon át kitapintható komoly gazdasági és társadalmi feszültségek a XVIII-XLX. században tovább erősödtek. Egy szűkebb társadalmi csoport érdekeinek mind nyíltabb képviselete a szabályrendeletek meghozása során, a hivatali hatalommal való visszaélések, a családi összefonódások és az ennek nyomán kiterjedt korrupció oly mértéket öltöttek, hogy velük szemben a városban ismételten komoly szervezkedés indult meg. A Helytartótanácshoz benyújtott sérelmek hatására a vármegyét nemcsak kivizsgálásra szólították fel, hanem néhány sajnos távolról sem elégséges - intézkedés megtételére is sor került. A központi hatalom oly formában is törekedett mérsékelni a társadalmi feszültségeket, hogy egy racionálisabb és a lakosság szélesebb részének ellenőrzése alá helyezett közigazgatási rendszert igyekezett meghonosítani. Ez valójában már alig különbözik a szabad királyi városok működését meghatározó rendelettől. Az itt közreadott szervezeti és működés szabályzat, ha nem is biztosította a városon belüli demokratikus keretek kiépülését, kétségtelenül bővítette az önkormányzatiság lehetőségeit, és részben elősegítette a polgári közigazgatás útjainak egyengetését. 1 CSIZMADIA Andor, 1976. 47-56. 2 HORNYIK János, 1862. 3-69. 3 BÁLINTNÉ MIKES Katalin, 1979.; KISFALUDY Katalin, 1992. 4 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1991.