Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - SZABÓ ATTILA: SOLT VIDÉKÉNEK ÚRBÉRI VISZONYAI A 18-19. SZÁZADBAN

Juhállomány néhány településen 1760-ban és 1860-ban (db) Település 1760 1860 Akasztó 682 7 682 Dunavecse 2 373 7 000 Kisharta 5 000 Kiskőrös 1 230 5 251 Pataj 3 172 Solt 1 798 10 264 Összesen 6 083 38 369 A szőlőterület térhódítása az úrbériség megszűnte utáni években a homokosabb részeken fekvő Kiskőrösön, Vadkerten volt jelentős. Kiskőrösön nemcsak helyben, hanem a bérelt pusztákon (1860-ban Szűcsin 746, Tabdiban 605, Cebén 193 holdat) is telepítettek szőlőket. Az 1870-es években a buckás legelő egy részét felosztották és szőlővel (benne sok gyümölcsfával) beültették. Ordas esetében a falu fő profiljának számított a több mint háromszáz holdas veteményes és „annak oldalain s végén lévő" gyümölcsöskertekben folyó termelés.

67 A kereskedelem és a közlekedés fejlődésével a 19. század közepén már rendszeresen jártak a helyiek zöldség- és gyümölcsportékáikkal a Duna menti váci, párkányi, bajai, paksi, valamint a veszprémi, fehérvári, kecskeméti, nagykőrösi, ceglédi, simontornyai piacokra, vásárokra. Patajon szintén mintegy háromszáz holdra terjedt ki a gyümölcsös.

68 Más helyeken gyümölcsfaültetés a határban „siker, eredmény nélküli, miután a föld vizenyős és szikes, és a számtalanszor ültetett fák azonnal kivesznek".

69 A népes falvak a teljes megnyomorodást csak úgy tudták elkerülni, hogy a környező pusztákat megszerezték bérletként. A bérleti gyakorlat már a megtelepedés kezdetén kialakult: az 1728-as összeíráskor Apostag és Dunaegyháza kivételével minden település népe bérelt pusztát. Bár a nagy területű pusztákat elsősorban kaszálónak és legelőnek használták, rendkívül jelentős volt a szántóföldi, illetve a „kerti" művelés is. Akasztó Ács és Ökördi, valamint Polgárdi pusztát bérelte. Az 1822-es évből fennmaradt különböző puszták árendálására vonatkozó iratok

7 szerint Akasztó helység marhállománya a „csengődi pusztán nyaralt s utána való esztendőkben is kínálták fübérre marháikat". Dunavecseieknek már a 18. század elején is annyira kevés volt a szántóterületük, hogy a harmadik vetőt Máriaháza pusztán bérelték, de Szentimre puszta is a kezükön volt.

71 A hartaiak a 18. században Szülle, Ölle, Bojár és Mille, valamint Tetétlen pusztákat bérelték.

72 HORVÁTH M. Ferenc-SZABÓ Attila, 2000. 29.; NÓVÁK László, 1979. 580-583. FÉNYES Elek, 1851. 166.; GALGÓCZI Károly, 1877. II. k. 313. FÉNYES Elek, 1851. 202-203. HORVÁTH M. Ferenc-SZABÓ Attila, 2000. 29. Úrb. per, Akasztó, 1822. NASZÁLY Sándor, 1983. 127-132. FÉL Edit, 1935. 6.