Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - SZABÓ ATTILA: SOLT VIDÉKÉNEK ÚRBÉRI VISZONYAI A 18-19. SZÁZADBAN

Akasztó (III.) 1770 93 62 50 25,6 0,28 45-55 Akasztó(IIL) 1828 146 165 30 25,6 0,18 43-57 Kiskörös (III.) 1770 168 262 43 33,7 0,20 36-64 Kiskőrös (III.) 1828 137 751 20 69 0,50 15-85 Vadkert (III.) 1770 59 74 9,7 0,16 44-56 Vadkert (III.) 1828 120 348 58 15 0,12 23-77 Együtt 1770 1 026 812 159 343,9 0,33 51-49 Együtt 1828 1 522 2 609 412 468,1 0,31 34-66 A 18. századi összeírásokból is egyértelműen megállapítható, hogy már az úrbérrendezés idején is egy jelentősen pauperizált úrbéri népesség élt a vidéken, rendkívül kicsi volt a jobbágycsaládok kezén lévő telki állomány. Az átlagos teleknagyság (0,33) feletti értékek csupán Tasson (0,51), Solton (0,45) és Apostagon (0,34) voltak. Már 1770-ben az úrbéres népességnek csak alig fele (átlagban 52 százalék) tartozott a jobbágyok közé, a másik felét a földnélküli zsellérek tették ki. (Négy településen a zsellérek voltak többségben.) A teleknagyságot, illetőleg a jobbágyzsellér arányt tekintve Tass, Solt és Apostag volt jobb pozícióban. A telekaprózódás, a jobbágyságnak a zsellérsorba való süllyedése folyamatos volt 1848-ig. Bár folyamatosan nőtt a jobbágycsaládok száma (ezáltal zsugorodott az átlagtelek nagysága), lényegesen nagyobb mértékben emelkedett a zsellérek tömege, illetőleg aránya: az 1828-as összeíráskor már az úrbéres társadalom kétharmadát alkották. (A zselléreken belül a teljesen nincstelen hazátlan zsellérek aránya gyakorlatilag nem változott: 1770-ben 16, 1828-ban 14 százalék.) Ugyanakkor találunk több példát is a telkek számának és az úrbéri földnek a kibővülésére is. Szalkszentmártonban még 1784-ben „a nép szaporodása folytán" Csabány pusztát hozzákapcsolták a településhez és így a jobbágytelkek száma 23 és félről 100-ra emelkedett.

14 1785-ben a szűcsi határból 746 holdat Kiskőröshöz csatoltak, majd 1815-ben a földesúr megengedte, hogy a telkek számát 34-ről 70-re emeljék.

15 Apostagon és Vadkerten is emelkedett a telkek száma 50-60 százalékkal. Bár Mária Terézia úrbéri rendeletének megfelelően, 1770-ben rögzült az úrbéres földek nagysága és a művelési ágak aránya, a növekvő lakosság egyes helyeken folyamatosan vont be újabb és újabb területeket a mezőgazdasági művelésbe. Azaz ott az úrbéri földek nagysága nem változott, de a jobbágyság telken kívüli állománya nagy ütemben növekedett. Például a jobbágyfelszabadítás idejére Akasztón 1262 hold „törvényesen" megillető úrbéres föld helyett már 3693(!) holdat használt a falu népe, de Apostagon is az 1531 hold terület mellett bevontak a müvelésbe még 415 holdat.

16 Az 1770-ben bevezetett egységes Urbárium kezdetben nem sok változást hozott, de a földesurak részére a jogalapot biztosíthatta majorságuk kiépítéséhez, illetve a szolgáltatások kibővítéséhez. Mivel a vidék földesurainak általában nem volt helyben majorságuk, az úrbéri, de különösen a robotszolgáltatásokat nem tudták kellően hasznosítani. (Csupán Szalkszenmártonban volt a földesuraságnak komoly majorsága, melyet 1790-ben vásárolt a Festetics család gróf Amadé Tádeustól.

17 Az 14 GALGÓCZI Károly, 1877. II. k. 329.; NOVAK László, 1979. 473. 15 Úrb. per, Kiskőrös, 1815. 16 SZABÓ Attila, 2004. 187.; GALGÓCZI Károly, 1877. II. k. 323. 17 A majorsági üzem történetéhez: MATICS Pál, 1970. 26-81.