Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

3. Feldolgozóipar Kecskeméten a legrégebbi írott emlékek is arról tanúskodnak, hogy maga a város rendelkezett a különféle benefíciumokkal. Mivel a szárazmalmok működtetése a városi önkormányzat számára számottevő kiadást, főként pedig folyamatos és sokoldalú szervezőmunkát követelt volna, ezért ezt az ipari tevékenységet régen átengedte a helybeli gazdáknak.

269 Éppen ezért, miként a „három város" mindegyikében, tehát Nagykőrösön és Cegléden is, a cívisek érdemi akadály nélkül tarthattak malmokat, illetve később szélmalmokat is. Hasonlóképpen járt el az olajütők és a pálinkafőzők működtetésével is. A városban a számottevő jövedelmet eredményező malmok száma már 1690ben 38 volt, amit 34 gazda működtetett. A lakosság számának növekedésével ezek is folyamatosan gyarapodtak. Az 1788-ban készített összeírás szerint már 96 malom után vetett ki adót a magisztrátus.

270 Ezeknek a szárazmalmoknak működtetése elég költséges volt, ezért csak a számottevő tőkével rendelkező, a jobb módú gazdák vállalkozhattak ilyenek üzemeltetésére.

271 A Ladányiak régen felismerték ennek a hasznosságát, és próbálkoztak üzemeltetésével. Kétségtelen, miként erre korábban már utaltunk, 1728-ban egy kisebb szárazmalom után már vetettek ki a családra adót. Utána évtizedeken át nem található hasonló adat. A családi gazdaságon belül II. Gergely vállalkozott arra, hogy sokirányú gazdálkodói tevékenységét jelentős kapacitású szárazmalom üzemeltetésével is bővítse. Végrendeletében Sándor fiának többek között az 5. tizedben lévő búza és kása őrlésére alkalmas malmát hagyta, amely mellé évekkel korábban két szobából, két konyhából és két kamrából álló épületet készíttetett. Minden bizonnyal a malomban dolgozó két mesterember számára kellett ez az épület. Kisebbik fia sem szenvedett hátrányt: számára egy „búza és olaj készítésére alkalmas felsősindeles" malmot hagyott. Sajnos nincs rá utalás, mikor szerezte, mettől kezdve működtette ezeket, de joggal tételezhetjük fel, hogy jóval 1816 előtt, a végrendelet megfogalmazását megelőzően vásárolta első malmát.

272 III. Gergely, miként apjától örökölt szinte minden vagyonát bővítette, a kapott malommal is jól sáfárkodott. Ennek jövedelmezőségét érzékeltetheti, hogy az 1843ban készített vagyonbecslése szerint az I. tizedben lévő, minden bizonnyal az örökölt létesítményről a becslők azt állapították meg, hogy új cserepes tetejű, a hagyományos faoszlopokra épülő eljárással szemben téglaoszlopokra építtette át. Ráadásul technikailag fejlesztette is azt, mivel köles hámozására és búza őrlésére egyaránt alkalmassá tette. Ennek értékét a becslők 5000 forintra taksálták. Mellé „molnár lakásra" egy 84 négyszögöles telken szoba-, konyha- és kamarából álló nádtetős épületet készíttetett, amelyet 300 forintra becsültek. Vagyonának összegzése során a II. tizedben lévő zsindelyes tetejű szárazmalmát is nyilvántartásba vették, amely egyedül búza őrlésére volt alkalmas. Ezt 3000 forint értékűnek látták. Nem arról van szó, hogy a város átengedte volna valamiféle bérlet keretében a malmok míködtetésének jogát magánszemélyeknek, hisz olykor maga is tartott fenn malmot. A malmok után természetesen évről évre meghatározott összegű adót kellett fizetni a tulajdonosoknak. BKMÖL IV. 1504/c 189. 270 HORNYIK János, 1866.; (IV.) 187.; IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1989/b. 166. 271 Egy-egy ilyen malom üzemeltetéséhez 3-4 jó karban tartott lóra és egy-két megfelelő szakemberre volt szükség. 272 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2004. 329. 207. sz. végrendelet.